Lackfi János

KÖZELSÉG

2002 március

KÖZELSÉG

Tudod, ha van, ami különösen zavar,
hát a testem közelsége az
A belőle áradó egyenletes hő,
az, hogy mellettem ott feszül
csont, bőr, ín, izom,
ott pulzál a vér szemérmetlenül,
s nem hagy magamra percre sem
Ágyamba hever, székemre ül,
mohón hörpöl, fütyül rá,
hogy nem innék-ennék,
hogy undor fojtogat
Feszült tömb az egész, nagy trafó,
mint valami háztartási gép,
zavarja a rádióadást
Időnként vágyak ösztökélik,
káprázatok után törtet vakon,
majd meg kifulladtan leroskad,
mintha csak ponyva volna,
állvány nem tartaná
Komisz, rosszul nevelt kutya,
kajtat, ahol eszébe jut,
meglapul, hűsöl vagy lohol,
rövid pórázon követem
Ő az erősebb látszólag, még hagyom,
hogy fölém kerekedjen,
hogy elbízza magát
Valami furfanggal
végül a kopár hegyre felcsalom
varjak közé,
mint Japánban a mihaszna
öregeket szokás,
s ott sorsára hagyom

kép | Leonardo da Vinci rajza, wikimedia.org