Nyírfalvi Károly

KÖZELÍTÉS, KÖRBEJÁRÁS

2007 május

KÖZELÍTÉS, KÖRBEJÁRÁS

Tompa puffanással érkezem.
Hóba vagy homokba süppedek, mintha
tollal bélelt dús párnába fúrnám
gyermekarcom… és ha megszólalni
tenger, a szavak hullámverésében
nem érhet el a bölcsek csöndje, a
némabeszéd lelassult mozdulatai.
Sérelmek felől közelít.
Kabátot húz, halkan beteszi az ajtót.
Nesztelen szobában, ósdi papírok
között kevés dolgával is úgy kitölti
az időt, hogy folytonos tétlenségre
késztet. Így büntet.
A szavakat kiszórtam
az ablakon, mikor meg akartam
győzni a kedvest, marad a csend, a
másfajta, a nagyon fájó.
Fölállok hát, megrázom
magam, megyek tovább,
oldalamon árnyak,
motyogva írok a falra… déli szél
ringatja a fákat, ahogy
kezek beszélnek suttogva, a száj,
hangok helyett.
A csend körüljárása belül
zajlik, másképp, mint a jég.

kép | Nagy Gábor: Elfelejtett portrék, 2016