Poszler György

KÖVEK ÉS FÁK

1994 január

KÖVEK ÉS FÁK

Városban éltem, élek. Kőfalak között. A kőfal maradandó. Benne a szervetlen lét élettelen hidege. Vidékre vágytam, vágyom. Növények közé. A növény múlandó. Benne a szerves lét életteli melege. Vágyamból nőtt két csodanövény. Emlékezetem körtefája, körtefám emlékezete.

A Búza utca kis utca Kolozsváron. Az eredeti barokk piarista templom és középkori városfal között. Középen a 9-es szám. Kisház. Földszint, néhány ablak. Nagyapám építette. Mögötte kis udvar. Az utca mélyen csendes. Néha egy-egy lovaskocsi. A patkók dobogása alig hallik. Itt születtem.

A ház mögötti udvaron körtefa. Nagyapám ültette. Csodanövény – gyerekkori képzeletemben. Titka egyszerű. Háromfajta körtét terem. Kis, kemény zöldet; nagy, puha sárgát; vastag héjú, édeset. Sűrűn pottyannak nyár közepén. Alatta kerek asztal, uzsonna. Érett béke a fa alatt.

Egy tavaszon hernyók rajta. Hosszú barnák, csúnyán tekerődzők, undok szőrösek. Pettyesek a levelek és elszáradnak. Azon a nyáron nem terem körte – egyik fajta se. Hiszen háború van — már két esztendeje.

valaki visszagondol

Egy éve bementem az. udvarra. Új lakók. A fa sehol. Valaki visszagondol. Mutatja a helyét. Nem ott volt. Szüleim már nincsenek. Csak ketten tudjuk. A bátyám messze, én közelebb. Bennünk emlékezetem körtefája.

A Kosztolányi tér nagy tér Budán. A neobarokk cisztercita templom és a modern Skála Áruház között. A közepén az 5-ös szám. Nagy ház. Hat emelet, sok ablak. Ismeretlen építette. Mögötte nincs udvar. A tér harsogóan hangos. Töméntelen teherkocsi. A motorok dübörgése nagyon hallik. Itt halok meg.

Az íróasztal melletti szobában hibiszkusz-bokor. Feleségem ültette. Csodanövénv –öregkori képzeletemben. Titka egyszerű. Háromszínű virágot terem. Világos, rózsaszínű mályvát; sötétes, bordó mályvát; sötét, borszín mályvát. Alatta hosszú asztal, ebéd. Nyugtalan béke a bokor alatt.

Egész évben rügyek rajta. Kis barnák, szépen nyiladozók, kedvesen bolyhosak. Zöldek a levelek és duzzadnak. Minden évszakban terem virág – mindhárom színben. Pedig nincs béke – már több évtizede.

Egv reggel felébredtem a sarokban. Minden a helyén. Szemben a bokor. Rajta három virág. Este még nem volt. Háromszínű virág, háromfajta körte. Csak ketten tudjuk. A féleségem meg én. Bennünk körtefám emlékezete.

kép | wikipedia.org