Kováts Albert

„AZ EMBERISÉG KOMÉDIÁJA”

2003 június

„AZ EMBERISÉG KOMÉDIÁJA”

ELŐKERÜLT AZ ELVESZETTNEK HITT MŰ EGYETLEN EREDETI PÉDÁNYA!

Mi lappangott a tudós történész fiókja mélyén?

Egy nyomasztó korszak hiteles és felüdítő görbetükrei 

Három gimnazista fricskája a diktatúrának! 

Elképesztő dokumentum a zord időkből!

Ha hű akarok lenni a szerzők korabeli szelleméhez és stílusához, legalábbis ilyen vagy hasonló címsorokkal kell kezdenem ennek a páratlan és különös leletnek a bemutatását. (És ezek talán nem parodisztikusan túlzó jelzők.) A dolog különösségét, és hármunk rendhagyó kiválását társaink köréből jól magyarázza az a sokkal később megfogalmazott (keserű) tapasztalatom, mely szerint a valódi politikai érzék és érdeklődés kevesek sajátja. Amikor sok év után egykori osztálytárssal (nota bene: 56-os disszidenssel) beszélgetve a régi időkre térünk, kiderül, hogy a gimnázium (és a Rákosi-rendszer) néhány végtelen hosszúnak tűnő éve, amit mi hárman szorongással éltünk meg, melyben a találékonyan kiagyalt tiltásoktól szenvedtünk, melyben minduntalan megalázottnak éreztük magunkat és nemegyszer féltünk, az az egyoldalú politikától meghatározott világ, amit naponta elítéltünk, aminek számos trükkjén átláttunk (és amit magunk közt ki is gúnyoltunk), az szerinte felhőtlen világ volt, „végigröhögtük az éveket”, balhéztunk, csúfot űztünk egyik-másik tanárból, szóval a szokásos „vidám diákéletet” éltük. Az iskola és a „felnőtt élet” a többiekben valahogy kettévált; a család és az ismerősök sérelmein, a szűkös életkörülményeken, melyek a rendszer természetéből következtek, könnyű szívvel túltették magukat. Mi viszont az iskolát a rendszer egyenes folytatásának tekintettük: nincs fraternizálás a tanárokkal és a DISZ-funkcionáriusokkal; vagyunk mi és vannak ők. (Hogy ennek a felfogásnak rendes tanárok is „áldozatául estek”, az a leegyszerűsítő kamasz-szemlélet rovására írandó. Akadnak, akik érett korukban is csak fekete-fehéret látnak.) A hatósági igyekezet az élet minden területének átpolitizálására a legtöbb társunkból teljes közönyt váltott ki. Ebben persze óvatosság, „túlélési taktika” is volt: ha nem mondok semmit, abból nem lehet baj; csakhogy ebbe aztán úgy belejövök, hogy már nem is gondolok semmit. Ebből következett, hogy a legtöbben sok maszlagot, propagandatrükköt bevettek, nem érzékelve, hogy ügyes politikai manipuláció eszközei és alanyai (pl. MHK-mozgalom, építőtáborok stb.). Rengeteget bosszankodtunk ezen. És kimaradtunk a nagy garral bevezetett kampányokból. Visszatérő vád volt: „A Kováts passzív”. Most utólag eszmélek rá ijedten: könnyen följelenthetett volna valaki. S talán épp a politikai érdektelenség is hozzájárult, hogy nem jelentett föl senki. Az osztály ugyan egy húron pendült, kivéve az évente újraválasztott osztálytitkárt. De így utólag… annyi mindent hallott azóta az ember. Nem mintha Az emberiség komédiáját, vagy más húzionista művünket mutogattuk volna az iskolában, és tudhatták volna, miről is van szó. De közismert volt, hogy mi hárman vagyunk a húzionisták, ez többek fantáziáját piszkálta, s időnként élénken érdeklődtek ennek minéműsége felől. És aki ismeri azt a kort, az érti, hogy minden nem hivatalosan kezdeményezett tevékenység eleve gyanús volt, a kommunistán kívül más ista nem lehetett. (Még könyvkötőhöz is elvittem a Művet, aki ugyan furcsán nézett, amikor visszadta, de nem szólt semmit, és persze nem is jelentett fel.) Aztán az is szemet szúrt, hogy nem járunk ugyan egy osztályba, de a tízpercben és minden lehetséges időben mégis folyton együtt vagyunk. Ez olyan „rendetlen” dolognak minősült. És ami rendetlen, az már csak hajszálnyira van a politikai rendhagyástól. Szabó Miklós ugyanis a párhuzamos humán A osztályba járt; a természettudományos érdeklődésű Arnold Miklós pedig velem együtt a reál B-be. (Én súlyos családi tévedés áldozataként lettem reálista.)

Mi tehát politizáltunk, természetesen nem a DISZ-funkcionáriusok szűk stábjának módján. Naponta meghánytuk-vetettük a híreket, az angol rádió, a Szabad Európa, és a Kossuth rádió közléseit egybevetve, nem hagytuk figyelmen kívül a friss politikai pletykákat, rémhíreket, vicceket sem. Ez életszagú politizálás volt, a helyi, iskolai viszonyok, változások, események erősen figyelembe vétettek. Korán felismertük, hogy az országos, ha úgy tetszik, a birodalmi politika hullámzásai egy-két napos eltolódással az iskolában is érezhetők. A stílus, a hangvétel, a légkör azonos volt. Az állandó rémületben tartás szándéka az egymást követő kampányokkal és a nem követők, a nem teljesítők, a nem „lelkesedők” ellen kilátásba helyezett retorziókkal. Szétválaszthatatlanul keveredtek a tisztán iskolai fegyelmi és a vonalas politikai ügyek. Hozzá kell tenni, hogy Szabó Miki valami hallatlan koraérettséggel és az antidemokratikus jelenségek iránti kifinomult érzékenységgel járt élen a tények és az összefüggések felismerésében és megfogalmazásában.

Az idő, ami a Mű tábláján olvasható, 1953, többek közt Sztalin halálának éve. (54-ben már érettségiztünk.) A hely: az óbudai Árpád Gimnázium és a környező utcák, a Bécsi út, illetve a hármunk lakhelye közötti útvonal. Szűknek és kiúttalannak láttuk akkor ezt a világot, a jövőre igyekeztünk nem gondolni. (Később „Árpád-kor” néven emlegettük életünknek ezt a szakaszát.) Rengeteget kísértük haza egymást oda-vissza, elmélyülten beszélgetve és sokat nevetve, a két szélső pont, az újlaki Daru és az óbudai San Marco utca között, a középütt lévő Kecske utca érintésével. És persze, váltogatva, helyszínek voltak az otthonaink. Ezek a beszélgetések készítették elő valamelyik írásmű, vagy írásmű-részlet megszületését, itt és ekkor csillantak fel az otthoni magányban vagy a tanórák alatt megfogant poénok és ötletek. Ekkor olvastuk fel egymásnak és vitattuk meg a friss opuszokat. Mert nemcsak ez az egy mű keletkezett, bár ez egyike volt az elsőknek. Fennmaradt egy gépelt lista, amelyen 82 opusz van cím szerint felsorolva, ezen Az emberiség komédiája a negyedik. És fennmaradt egy dosszié, benne megsárgult átütő papírra gépelve a listán szereplő művek egy része, meg néhány kézirat. Az volt a cél, hogy az általunk nagy becsben tartott munkák olvasható és maradandó alakot öltsenek. Kínos lassúsággal, de ambíciónktól vezérelve gépeltünk. Én apám Hermes Baby táskagépén, Arnold a családi Remingtonon. (Ez utóbbi 1957-ben bűnjelként a rendőrségre vándorolt; ezen készültek az „Arnold Miklós és társai” bűnügy röpcédulái.) A legkorábbi írás dátuma 1952. június. A következő tanév, 52/53 alatt készülhettek el a Mű belső jelenetei. Kezdetben ugyanis nem volt semmi tervszerűség, a jelenet-forma spontán alakult ki, mint ami a legalkalmasabb a diák-műveltségből, olvasmányokból, „vonalas” újságírói és politikai közhelyekből kompilált, szóviccekre épülő szöveg megformálásához. Ki-ki írta a maga jeleneteit, melyek, egy idő után úgy találtuk, jelentékeny teljesítményt képviselnek. Így még a tanévben felmerült, hogy valami átfogó formát kellene adni nekik, ami „kidomborítja az amúgy kétségtelen zsenialitásukat”, és maradandó, egységes művé teszi. Szabó Miki volt az, aki Az ember tragédiája analógiájára javasolta Az emberiség komédiája címet, s kieszelte az előszó, s ezzel együtt a keretjáték, a szovjet hold-űrhajó gondolatát. Aztán már záporoztak az ötletek, a részleteket közösen dolgoztuk ki. Ezzel épp a tanév végén lettünk meg, s ahogyan a fennmaradt „tartalomjegyzék”, a lista tanúsítja, nyáron buzgón „folytattuk irodalmi tevékenységünket”, volt nap, amikor három opusz is született. Persze ezek többnyire egy-két oldalas munkák voltak. Önnön nagyságunk tudatában ketten is, külön-külön megírtuk, vagy elkezdtük megírni saját irodalmunk, a húzionizmus történetét. De miért is húzionizmus? A Nagy Mű gépelése közben hárman két pártra szakadtunk. Alá kell-e húzni a szereplő neve után következő kettőspontot, vagy nem? Ez volt egy darabig (talán két napig) az eldöntendő kérdés. Az aláhúzionisták és az antialáhúzionisták közti vita végül is nem dőlt el, de a név kissé megrövidülten megmaradt.

Ami az illusztrációkat illeti: ezek evidens módon igazodtak egy elképzelt modernséghez, korszerűnek gondolt ideálhoz. Ez az ideál a koalíciós időkből megmaradt képzőművészeti emlékekből (Kállai Ernő: Picasso, Hamvas–Kemény: Forradalom a művészetben), meg egy magunkat félig komolyan vevő, félig marhuló attitűdből táplálkozott. Mindenesetre a szocreál tudatos arculcsapása, akár az írászat, aminek viszont semmilyen mintája nem volt, hacsak valami halvány dadaista képzet nem táplálta.

1953 tavaszán tehát meghalt Sztalin. Sztalin: tudni kell, ez szigorúan a-val volt mondandó, á-val ejteni behódolásnak, „seggnyalásnak” minősült. Általában „a helyes orosz kiejtés” maró gúny és kifigurázás tárgyát képezte. Sztalin halála: magának az eseménynek a bekövetkezte, iskolai bejelentése, a hivatalos gyász kifejezése („dekorálás” stb.) mind a szokásos felhajtással történhetett; ebből kimaradtam, éppen beteg voltam. Ám részese a temetés napján annak a tízperces „néma felállásnak”, amikor is „országszerte” megszólaltak a gyári szirénák, és az osztálynak vigyázzban állva, izzadva, minden erejét megfeszítve kellett visszatartania kipukkadni készülő röhögését, annak tudatában, hogy a velünk szemben álló, valóban nagyon rendes Karádi tanár úr további sorsa múlik ezen. (Hogy velünk mi lett volna, ha kipukkad, el sem tudom képzelni. Tizedelés? Egyetemes kirúgás? Rendőrség, ÁVO? Voltak az Árpád-korban látványos, színpadi DISZ-ből kizárások, különböző súlyos fegyelmik, és tudtunk róla, hogy egyeseket az ÁVO vitt el. Most pedig, épp a kerek 50-es évforduló alkalmából olvasom az újságban, hogy 219 embert ítéltek el megjegyzésekért, Sztálin-viccekért.) Ez az esztendő tavasza, március, tehát még harmadikosok voltunk. Az év többi jelentős politikai eseménye közül a legélénkebben az internálás és kitelepítés megszüntetésére emlékszem. ’53 nyarán ismerősök, szüleim barátai jöhettek vissza az Alföldről, egyelőre csak Budapest közelébe. Regisztráltuk a többi kedvező változást is, amely a Nagy Imre-kormány megalakulásával függött össze, de a politikához fűződő viszonyunk különösebben nem változott. Teljesen elfoglalt „irodalmi tevékenységünk”, az egymáshoz járás, a közös tervezgetések, beszélgetések. És remekül szórakoztunk. A fennmaradt írások között van egy Sztálin halála című is. Jelenet formában íródott, mint a Nagy Mű belső részei. „Szín: a Moszkvai Szakszervezetek Házának oszlopcsarnoka. A teremben 11 egyforma ravatal emelkedik, rajtuk Sztálin elvtárs és alteregói. Tretyakov elvtárs összezavarta a sorrendet, s most nem tudják, melyik az igazi. Malenkov vodka-próbát javasol. Magasra emelnek egy hordó ‘vutkit’ a katafalkok előtt, de a kísérlet nem válik be, minden koporsó felpattan, mindegyik halott odarohanna. Végül az elhantolás hoz megoldást. Föld: Hó rukk! (kiveti Sztálin elvtárs koporsóját).”

Ha a mi írásbeliségünk kezdetét keresem, egészen a VI. általánosig kell visszamennem. Akkor még mindhárman egy osztályba jártunk. A barátságunk Szabó Miklóssal itt kezdődött, a lukasórákon. Ez az 1947/48-as tanév. Kihaló gimnázium, és éledő általános. Viselte mindkét rendszer előnyeit és hátrányait. Így visszatekintve, elég nagy lehetett az összevisszaság. Például voltak már új általános iskolai tankönyvek (szerettem őket), és létezett még latin, cserkészet és tanrendbe iktatott katolikus hittanóra. Ez a „másvallásúaknak” lukas volt. Miki és én, protestánsok lévén, szintén a lógás részesei lehettünk. Itt aztán összehozott a foci, tudniillik a futball iránti fölényes megvetésünk. A legtöbben rúgták a labdát, mi beszélgettünk.

Aztán még rengeteget beszélgettünk, egyáltalán, fő közös tevékenységünk a beszélgetés volt. Ezt nem lehetett megunni. Korábbi ismereteinkkel, olvasmányainkkal hozakodtunk elő. Könyveket ajánlottunk egymásnak, megbeszéltük az olvasottakat. Irodalmi műveltségünk egyik részét a háború előtti ponyvairodalom kiválóságai tették ki, a Pesti Hírlap sárga könyvek (ezek főleg vadnyugati történetek voltak), a filléres és pengős detektívregények, ez utóbbiak közt a műfaj klasszikusai is. Meg persze P. Howard. De még sok más. Szabó Miki szerette a romantikusokat, én inkább a francia realistákért lelkesedtem. A Nyugat írói. Mindenekelőtt Karinthy. Az Így írtok ti nehezen megszerezhető különböző kiadásai, a korábban nem ismert paródiákkal, új meg új, nagy, egyetértő röhögéseket eredményezett. Vadásztunk olyan háború előtti kiadványokra, mint A tömegek lázadása, a Szép új világ. Az ifjú gárdára, a Távol Moszkvától-ra nemigen jutott idő. Hogy „mit kell elolvasni?”, ebben Szerb Antal világirodalomtörténete volt az irányadó, meg a Hétköznapok és csodák, apám könyvtárából. Emlékszem, ezek alapján egy száztételes listát írtam össze „kötelező olvasmányként”. Ez a szoros barátság (tanéveken át tartott, olykor rövidebb nyári szünetekkel, amikor Miki Túrkevére utazott a nagyszülőkhöz. „Irodalmi érdeklődésünk” egy idő után aktivitásba csapott át. Előbb szóban: ez a folytatásos regény-játék időszaka volt. „Az egyik fejezetet te, a másikat én” — írtam Az Újlaki Mozgóban. Igen ám, de általában bűnügyi regényekről volt szó, tehát mindkét fél igyekezett megnehezíteni a másik dolgát: nehezebb legyen megtalálni a gyilkost. És voltak tudományos-fantasztikus regények is, „a science fiction első magyarországi megjelenései”. Ezek utóhatása jelenik meg Az emberiség komédiája keretjátékában, hadd mondjam, „prófétai ihletettséggel”.

Arnoldot, úgy emlékszem, én hoztam közénk, már a gimnáziumban, harmadiknak. Hosszú betegség után tért vissza az osztályba, s ahogy az lenni szokott, jóval érettebb lett, komolytalan kisfiúból derűs, okos kamasz. A betegágyban sokat olvasott. Szóviccekre kihegyezett, a faviccektől sem tartózkodó, jellegzetes, szókimondó humora miatt sokan szerették. (A „szókimondó” itt nem disznóságokat jelöl, hanem a spontán asszociációk gátlás nélküli kimondását.) Ezt mi „hülye humornak” neveztük, s ő büszkén vállalta a megjelölést. Az opuszok közt található A. Mhülyeségei és A. M. újabb hülyeségei címmel két írás, amelyek maradandó formában rögzítik ezt a hangvételt, ami különben erősen érezhető Az emberiség komédiája stílusán is.

Ez a hármas barátság megmaradt az érettségi után is, természetesen ritkábban találkoztunk. És tartott 56-ban is, amikor írás- és fogalmazáskészségünket röpcédulagyártásban hasznosítottuk. „A Szovjetunió fasiszta diktatúrája…” – ennyire emlékszem. A november 4-i fordulatot nem lehetett tétlenül elviselni. Az „Arnold Miklós és társai” hét vádlottas államrend elleni izgatás (BHÖ 2/B.) nevezetű bűnügyben Arnold Miki végül is négy évet kapott, én hármat. Az ’59-es amnesztiával szabadultunk. „Szabó úr” hál’ Isten kimaradt ebből. A szüleimnél nem volt házkutatás, és szerencsére nem is tartottak ettől. Így maradhattak meg a húzionizmus dokumentumai. Jóval később, már mint ifjúkori szakrális emléktárgy járt körbe családjaink között a Nagy Mű. Aztán egyszerre „eltűnt”. Bele kellett törődnünk. Szabó Miki sok minden mellett „szórakozott professzor” is volt: elfeledkezett róla, hogy az ő fiókjában lappang. A hagyatékából került elő.

Talán ennyivel rajzolhatom meg, ami föltétlen tudnivaló Az emberiség komédiája környékéről. A baj az, hogy emlékeimet nem tudom alávetni két barátom memóriájának és kritikus szellemének. Egyikük sem él már.

ELŐSZÓ

Ez a mű új, haladó szellemű művészeti irányzat, a HÚZIONIZMUS első rohama a régi irodalom dekadenciától bűzlő Helikonja ellen.

Eddig soha nem is álmodott perspektívákat tár fel a friss irodalmi élvezet után vágyódó nagyközönség elé.

A HÚZIONIZMUS forradalmi lendülettel tépi szét a lángelme rabigáját, melyet a múlt ostoba előítélete rakott rá. Mi az emberiség igaz excelsioralis transcendentizálódására törexünk és bízunk benne, hogy fáradságos munkánkat úgy a jelen, mint az utókor megbecsüléssel fogadja majd.

A mű az emberiség történetét és a jelen problémáit dolgozza fel nagy távlatokban, új, tiszta fénnyel megvilágítva. A mű bemutatja az emberiség nagyjainak legjelentősebb tetteit, azok igaz indítékait és bonckés alá veszi valódi jellemvonásaikat.

Eme Alkotás újszerű, grandiózus koncepciójú színpadtechnikát igényel. Ezek a következők: három tengely mentén mozgó színpad, eddig nem létező színű megvilágítás (infravörös, barátszürke, harsány-barna, bizánci arany, halál-sápadt, Carmen-vörös, Escamillo-kék), vízzel elárasztható nézőtér, a jelenet gördülékenységét elősegítő hengerek a színpad alatt, szagkombinációs mechanizmus, 335 főszereplő, 3140 statiszta stb.

A darab a dramaturgia elavult szabályait kiküszöböli, következésképpen a XV. felvonás végén kezdődik és a VII. felvonás közepén ér véget. A függöny a felvonások alatt a szokástól eltérően le van bocsátva, míg a szünetekben fennen van. Ez azonban a nézőközönséget látási viszonyaikban nem korlátozza, mert a publicum a színfalak mögött foglal helyet. A nézőtéren – mely mint említettük: vízzel elárasztható – a kritikusokat helyezzük el.

A műnek „eszmei tartalma” nincs, mégis mély hatást vált ki a nézőből. A polgári irodalmi kísérletekben olykor szintén nyoma sem volt az eszmei tartalomnak (Ady, Porzsolt, Baudelaire, Szabolcska, Pope), mégis a közönség belemagyarázta azt. AZ EMBERISÉG KOMÉDIÁJÁNAK felbecsülhetetlen értéke, hogy utat nyit a közönség alkotó fantáziájának, mert itt teljes egészében a közönség magyarázza bele az eszmei tartalmat. A komédia nem terrorizálja a néző gondolkozásmódját és fent említett jellemvonásainál fogva mondanivalója minden kor emberének egyaránt aktuális.

Az elő- és utójáték szereplői:

Valagov, űrhajó-marsall

Idestova, politikai megbízott

Gerincte Lenscu, prof., tudományos megbízott

Strcek, dekorációs felelős

Vili Tramplidze, rakétacsőtolattyúrácshegggesztő

Holdasúr, helybéli holdbirtokos

I. holdbirtokos

II. holdbirtokos holdasurak

III. holdbirtokos Holdbéli vándorköszörűs Földkórus

Inasok, holdbéli nép, járókelők, utasok, hajdúk, majd később ÁVH-sok

ELŐJÁTÉK

1. jelenet

Szín: Holdbéli táj. Mindenfelé kráterek, lávadarabok. Gyér növényzet. Előtérben a félig talajba fúródott „Sztálin útján a békéért” szovjet űrhajó. Erős földfény, amit az űrben lebegő teliföld sugároz. Mínusz 32 fok hideg. Ózonszag. Kinyílik az űrhajó ajtaja. Az expedíció tagjai egymás után kilépnek. Valagov elvtárs munkaérdemrendes űrhajó-marsall lép ki elsőnek. Darabos mozgású, durva arcú kiemelt káder. Rögtön utána Idestova elvtársnő, az űrhajó politikai megbízottja öntudatosan viszonyul ki. Utána következnek: Gerincte Lenscu professzor, az expedíció román tudományos vezetője, Strecek, az űrhajó dekorációs felelőse és Vili Tramplidze sztahanovista rakéta-csőtolattyúrácshegggesztő.

TRAMPLIDZE: (kezét dörzsölve) De jó enyheség van itt! Látszik, hogy a Holdat nem a TÜKER fűti, mint az űrhajót.

LENSCU: Psssszt! (A politikai megbízott felé int)

IDESTOVA: (Egy lávadarabra lépve csöndet kér.) Elvtársak, a röpgyűlést megnyitom! Énekeljük el az Internacinálét! (Mindannyian vigyázzba állva szórakozottan háromszor eléneklik az Internacinálét.) Kedves elvtársak! A Holdat a haladó emberiség nevében szocialista megőrzésbe veszem! Őrködjünk éberen, nehogy az ellenség befurakodjon sorainkba! Javaslom, hogy megérkezésünk alkalmából intézzünk köszönő táviratot Sztálin elvtárshoz! A távirat szövegének a következőt javaslom. Aki elfogadja, tegye fel a kezét. (mindenki egyhangúan megszavazza) „Boldog örömmel üzenjük Sztálin elvtársnak, hogy határidő előtt megérkeztünk a Holdba. Mindannyian szoros egységben itt a világűr frontján is továbbra védelmezzük a béke ügyét.

Egyébként felháborodva tiltakozunk André Still elvtárs ötödszöri letartóztatása ellen! Harcos elvtársi üdvözlettel: a Holdbéli 1/1 alapszerv dolgozói.” Van valakinek hozzászólása?

STRACEK: (feltartja kezét) Elvtársak, én csak annyit szeretnék mondani, hogy most, amikor nálunk, Csehszlovákiában Sztálin elvtársról már több helység és Malenkov elvtársról több békemű van elnevezve, aggyunk nevet a mai napra beütemezett, felfedezendő holdrészeknek!

MIND: (lelkesen tapsolnak) Sztálin! Malenkov! Sztálin! Malenkov!

VALAGOV: Javaslom, hogy a síkságot, melyre megérkeztünk, nevezzük el Sztálin-lapálynak!

MIND: Éljen! Éljen!

LENSCU: Javaslom, hogy a közeli hegyoldalt Malenkov-meredélynek nevezzük el!

MIND: Éljen! Éljen!

TRAMPL1DZE: (aki most riad fel álmából) Vesszen Tito! Vesszen Tito!!!

IDESTOVA: Elvtársak, a röpgyűlést bezárom. Térjen mindenki jól megérdemelt szocialista békeálomra.

MIND (a kommunizmust építve nyugovóra térnek, maguk mögött nyitva hagyják az ajtót, hogy a Hold mínusz 32 fokos melege felmelegítse a TÜKER fűtötte űrhajót)

IDESTOVA: (az űrhajó előtt marad, ábrándozva tapasztja szemét a földfényes kráterekre) Holnap megindítjuk a sztálini ötéves tervet, a Hold be fog népesedni füstölgő kombinátokkal, centrálékkal, kolhozokkal. (körülnéz) Itt lesz a kultúrterem, ott a KÖZÉRT, a csecsemőotthon, a koncentrációs tábor és a fodrász KISZÖV. És mindez belső kulákok és aljas Tito-klikk nélkül!

(Ekkor köröskörül holdlakók tűnnek fel. Majdnem olyanok, mint a földi emberek, csak lábuk helyett testük két oldalán kerekük van. Karjukat groteszkül távol tartják testüktől. Fejük nyak nélkül van testükhöz nőve, amit fürgén ide-oda mozgatnak. Feltűnően nagy, kidülledt szemük van és rombusz alakú fülük. Kalapot és európai jellegű felsőruhát hordanak.)

IDESTOVA: (meglátva őket) Agresszió!! Provokáció!!! Incidens!!!! Tito fas… (a holdlakók leütik és az űrhajót felkapva elgördülnek.)

2. jelenet

Szín: Helység a Kereketlen nevezetű holdváros városkráterében. (Ti. a holdlakók házak helyett mesterségesen épített kráterekben laknak) Berendezés: kis, zsámolyszerű bútorok, melyeken a holdlakók – kerekeik közé téve azokat – helyet foglalhatnak. Alacsony szekrények és asztalok, a holdlakók testmagasságának megfelelően. A többi berendezés a földihez nagyjából hasonlít.

HOLDASÚR: (magasabb ülőhelyen helyezkedik el, melynek fölvezető pallója le van csapva. I. és II. holdbirtokos karonfogva gördülnek fel s alá. III. holdbirtokos a széles kráterablakon vizsgálja a kint sétáló járműveket.)

I. HOLDASÚR: Mégiscsak képtelenség, hogy ezek a barmok az ő primitív kultúrájukkal hamarabb jutottak Holdunkra, mint mi a Földre, Pedig már többször tervbe vettük az átutazást.

II. HOLDB1RTOKOS: (felgördül egy zsámolyra) No de hát akkor hogyan jutottak el ide mégis?

HOLDASÚR: (ingerülten megmozdul a karzsámolyban) Nevetséges feltevés, hogy ezek saját technikai berendezésük segítségével jutottak volna ide. A Hold felsőbb rendű bolygóságát bizonyítja, hogy tömegvonzása a nagyobb tömegű Föld felületéről magához tudta vonzani ezeket a… Hogy is mondjam…

III. HOLDBIRTOKOS: (előregörög az ablaktól) Vegetatív lényeket…

II. HOLDBIRTOKOS: (bosszankodva keresztbe rakja kerekeit) De hát akármit mondtok is, méltóságos uraim, ezek valamilyen járművön érkeztek!

HOLDASÚR: Ugyan, édes öregem, az valami odvuk lehet csupán.

II. HOLDBIRTOKOS: (újra közbe akar csapni, amikor hirtelen kinyílik a kráter ajtaja és több holdbéli hajdú betereli az expedíció tagjait. A holdbirtokosok izgatottan összesúgnak, rombusz alakú füleik hevesen mozognak.

IDESTOVA: (lelkesen) Szabadság!!

HOLDASÚR: (az expedíció tagjaihoz) A rendőrfőnök jelentése szerint önök embereknek vallják magukat és beszélni képesek.

TRAMPLIDZE: Naná, nem!

III. HOLDBIRTOKOS: Micsoda hang ez, kérem? Ne felejtsék el, hogy önök az itteni úri-zsámoly előtt állnak!

TRAMPLIDZE: Hol van itt sámli?

LENSCU: Pssszt! (A politikai megbízott felé int)

IDESTOVA: (megbotránkozva) Úri…?!

HOLDASÚR: (erélyes hangon) Térjenek a tárgyra! Önök emberek vagy sem?

IDESTOVA: (öntudatosan) A legnagyobb mértékben, elvtársam! Mi új, szocialista embertípus vagyunk! De maguknak miért van kerekük?

I. HOLDBIRTOKOS: Én is ezt kérdezhetném Önöktől: miért van lábuk!? Hiszen a láb mint helyváltoztatást célzó végtag csak az állatvilágban honos!! Az embereknek kerekük van!

TRAMPLIDZE: (Valagovhoz) Ennek is több van egy kerékkel!

I. HOLDBIRTOKOS: (tiltakozva) Nekem…? Csak a földben!! (Feláll és mutatja a kerekeit)

IDESTOVA: (pátosszal) Kritikát kell gyakorolnom a holdbéli elvtársak felé! Önök még mindig az átkos feudálkapitalizmus uszályában zsákmányolódnak ki! Mi ki akarjuk menteni az elvtársakat ezekből a csökevényekből és ki akarjuk terjeszteni a Holdra a szocializmus áldásait, a haladó kultúrát és a haladó civilizációt! (Derültség a holdlakók soraiban)

HOLDASÚR: Csak nem gondolják, hogy az önök kultúrája haladottabb, mint a mienk?! (nevetve paskolja kerekét)

STRECEK: (vígan) Na! Szeretném én látni a maguk nagy kultúráját.

HOLDASÚR: No, idenézzenek! (széles mozdulattal eltolja a kráter utcai falát. A holdbéli forgalom képe tárul a nézők elé. Mindenféle földihez hasonló jármű látható, alacsony ablakokkal, kerekeik helyett fémlábaik vannak. A járművek nagy sebességgel lépegetnek el a kráter előtt. Szemben a nézővel autóbuszmegálló van. Amikor a kocsi megáll, leül, és lebocsátja pallóját, melyen fel- és legördülnek az utasok. A járda szélén vándorköszörűs áll a kezén és kerekével szíjáttétellel hajtja köszörűkövét.)

II. HOLDBIRTOKOS: (a földiekhez, rámutatva a köszörűsre) Íme ez a titka a mi nagy civilizációnknak! Az energia az emberben lakozik! Az ember a legtökéletesebb energiaforrás.

LENSCU: Oh, ez semmi! Nálunk is ilyen nagy a forgalom a nagyvárosokban! Csupán a járműveknek kerekük van. Azonban magasabbrendűségünket nem ez, hanem kultúránk több évezredes dicső története bizonyítja. Ha módunkban állna most a múltat levetíteni, bebizonyíthatnók igazunkat!

HOLDASÚR: Szavukon fogjuk önöket! Haladott civilizációnk termékeképpen nekünk igenis rendelkezésünkre állnak olyan bonyolult televíziós készülékek, melyek segítségével kívánt sorrendben össze tudjuk gyűjteni és kívánt sorrendben le tudjuk vetíteni a világűrben szerteáramló földről kiindult fénysugarakat. (Az inasokhoz) Hozzátok be az elektromikrofotoradaroproduktográfot. (Újra a földiekhez) Most néhány perc múlva önökkel végig fogjuk nézni az emberiség (gúnyosan) híres történelmét!

(Az inasok betolják a gépet, vásznat feszítenek ki, és a hold- és földlakók elhelyezkednek, sötét)

Függöny

Részletek a levetített komédiából:

3. jelenet

Szín: A Kárpátok, leöntve Szaharával. Előtérben próféták és szentek horgásznak. Püspökök kukacokat keresgélnek. A Dán Ollenhauer Népi Együttes zenei rendezője, műszaki vezetője és díszlettervezője dinamikus hangszórómembránokból kártyavárakat épít. Bizarr bíbor-fény. Savoyai Jenő, Göring, Allah és még sokan.

SAVOYAI: (kukacokat keres) Íme, atyámfiai, ez egy kukac. (Feltart egy csöbröt, behelyezi egy vödörbe. Az egyik próféta fejre áll, és Pósa bácsi-verseket szaval. A szentek megcsókolják fejüket.)

SZENTEK: Nincs Sátán a pokolban. Etyele-petyele, inggomb. (Kórus. Vezényel Kodály Zoltán, gitáron kísér Itahualpa Yupanki.)

GÖRING: (Allahhoz) Hova tetted a mikrofonomat, te szemtelen? Elcsapatlak isteni állásodból! Leléphetsz!

SAVOYAI: (Még mindig egy kanál vízben fuldoklik) Ne ijesszél rá, mert megijed.

ALLAH: (Zsebéből egy biztost vesz elő és magabiztosan mondja) Én akartam így! Nagy vagyok és irgalmas! És itt jön az én prófétám.

MOHAMED: (kockás ingben, szatyorban, krepdesin saruban belép. Maga után húz egy szavazó urnát.) Urna = erő, egészség! Picasso jutányos áron! Déli gyümölcs nincs. (A szentek megbotránkozva felállnak, mire glóriájuk a vízbe esik. II., IV. és X. Pius versenyt úsznak.)

GÖRING: (gyalogfácánokat eszik, majd elejti a vádat, mire az össze is törik.) Ne menjünk erre! Ne erre menjünk! Menjünk ne erre! Erre menjünk ne! Menjünk, enjünk, njünk, jünk, ünk, nk, küü Üssetek le!

SAVOYAI: (kiugrik a kanál vízből és leüti) Avanti! Attack! Adieux!

(Prépostok és próféták csip-csip-csókát játszanak. Zene: Mendelejev, Halkonzerv-induló. Tuss!)

*

(Al Capone, Robin Hood és Agatha Christie jönnek. Álarc van rajtuk és gépfegyvercsővel piszkálják az orrukat. Fehér gyolcsba csavarva hozzák a Bazilikát. A zenekar az Orpheus az alvilágban-t játssza)

DZSiNGISZ KÁN: (lótuszlevéllel törölgeti izzadó óraláncát) Mi jót hoztak az urak? Az ott egy elefánt, ugye?

(A zenekar Kakophen Octave Hannibal című dalművéből a vezérelefánt belépőjét játssza.)

AGATHA CHRISTIE: (torpedót szedve ki füléből) Ez itt, kérem, fenyőtoboz az észak-amerikai mamutfenyőkről.

LESSEPS: Léptem a huszárral. (Zene: Suppé: Könnyű lovasság)

AL CAPONE: Hol itt egy orgazda?

Mr. ORR: (jómódú parasztgazda be) Éngemöt körös a tekintetös úr?

ROBIN HOOD: Menjen a balfrászba! Disznóság! Nyakunkon marad a szajré! Hát már a templomrablás sem üzlet?! Ki veszi meg a Bazilikát?! (Államvédelmi darabontok és az Első Jeruzsálemi Keresztes Tankhadosztály emberei be. Mögöttük tankok dübörögnek, melyekből bárki megtöltheti öngyújtóját 50 fillérért benzinnel)

Mr. ORR: Kérem, elvinnének éngömet a balfrászba? (Robin Hood a benyomulók közé vágja a Bazilikát és társaival együtt menekül)

KERESZTES VEZÉR: Jaj, a fejemre esett a főoltár!

TANKISTA LOVAGOK: Elsüllyedt a mellékhajó! A Bazilika mellékhajója. Micsoda kár! (Zene Delibes Titanic süllyedése, suite. Tömeg görcsösen zokog, önkéntes utcaseprők rohamcsapata jön és elsöpri a visszamaradt görcsöket.)

MENELIK: Cinkelve van a dominó, nem fizetek. (Megjelenik az Orosz Gőzhenger, rajta Mac Adam, Buharin, Van der Lubbe és Torquemada. A hengeren felírás: „Aki nem teljesíti a normát, annak a kiskutya fizet a Bécsi út sarkán 5-től 7-ig. Zene: „megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára”.)

MR ORR: Ténsurak, elvinnének éngömet a balfrászba?

MAC ADAM: Persze, ha megmagyarázza Buddha házasságának összefüggését a cigarettacsutkával.

GANDHI: Mondják, miért van elnyomás a benzinkutak alapkövén?

BUHARIN: Az osztálykülönbségek miatt. Mi ezt megszüntetjük, minden osztályt laposra hengerlünk. Így, la!

TORQUEMADA: Várj, előbb felcsigázom az érdeklődést. (Csigákat szed elő)

VAN DER LUBBE: Vigyázat, indul! Kérem a jegyeket az új felszállóktól! (A henger megindul, mindenkit letapos, utána felrobban. A falióra alatt vulkán tör ki, fénye bevilágítja a színpadot. Zene: Hacsaturján Dögöljetek rakásra című géppuskaszólója.)

1. jelenet

Szín: Egy mozi-pénztár aprópénztartójának húszfilléres rekesze. A zenekar Knut Hamsun III. oratóriumát játssza hanglemezről. A háttérben temetőőrök lépegető exkavátorok alvázaiból hipotrotilmetánt vonnak ki, és irreverzibilisen szubsztituálják. Kukoricacsőszök Józsefet el akarják adni testvéreinek. Opálszínű megvilágítás. Távolról hulló csillagok csillagnak be.

EURIDIKE: (csokornyakkendőjét igazítva) Mi igaz ebből az epifánia epigenezisből? Hiszen háromszor adta vissza Lúdas Matyi?

JEAN D’ARC: (Jack Londonnal zabot hegyezve) Világos! Ma, a huszadik században nem lehet az embereket máglyahalálra ítélni, de felpofozni igen!! Nesze!!!! (A színpadon a Favágók Szabad Szakszervezetének népi táncosai Dzserdzsinszkij Fejtörő című balettjét adják. Dante jelenik meg a szín felett. Zsakettje foltos, szakadozott. A cserkésznadrágból kilógnak szőrös lábszárai. Egy üveg tintából méhdöngicsélés.)

DANTE: Ne veszítsük el nyugalmunkat és jegyeinket, az előadás végéig őrizzük meg azokat.

KIM IR SZEN: (ejtőernyőn érkezik. Hóna alatt három rúd kommunizmusba vetett biztos hit.) Sajnos, már elmerült.

BAJOR, D’ARC, POLISZTEMOSZ: (külön-külön) Mi, mi, mi???

JACK LONDON: A kommunizmusba vetették és elmerült, he, he, he! (csáklyázva el. Időközben sikerült az üzlet. A kukoricacsőszöknek sikerült Józsefet eladni testvéreinek 25 rubelért.)

I. TESTVÉR: Nem kötöttünk mi véletlenül jó üzletet?

II. VÉRTESTVÉR: Dehogynem. Sose árt, ha egy Sztálin József van a családban.

KACZOR KIRÁLY: (léglökéses földalattijáról) A keresztezett papucshősök szőnyegrojtok, azonban redőnyöm fájó mája csillagszerűen kilövell, ha látom a nagy rugót.

EURIDIKE: (a kirakatüveget törülgetve) Íme, itt a bűnös! (Dante nagyot köp, Kim ír Szen és Jacques Duclos mosolyognak. Megnyílnak az ég csatornái, három villamos izzó kiég. May Károly jön, bilincsbe verve, két csendőr kíséri.)

MAY KÁROLY: Le az átkos feudál…

BAJOR GIZI: (befogja a száját) Már megint lázít a disznó! (a napszemüvegkereskedésbe most sokan lépnek be. Egy tiroli vadász-zászlóalj, három koreai levente és egy tankelhárító légvédelmi utász-zenekar. A zenekar a „Gavarity Mászkvá” kezdetű tömegbalettet’ játssza, az opálos fény kihuny.)

MIND: (felnézve) Jesszusom, a NAGY RUGÓ!!! (Fentről egy húszfilléres esik le és agyonnyom mindenkit.)

3. jelenet

Szín: Korallszirt a Balaton fenekén, mit eget-földet rendítő mennydörgés dönt le. Benito Mussolini és Greta Garbo üvegszemet gyalulva nyalják egymás gőzölgő fagylaltját. Elöl sör- és szabókréta-gyárosok görcsösen vonaglanak egy francia négyes ütemére. Távol Trockij látszik, amint éppen finanszíroz egy kalapkonzerváló lábszaggyárat. Szürke fény.

KONFLISLÓ: (virslinek álcázva) Rohamozzuk meg mán a Fodrász Kisipari Termelő Szövetkezetet, a szigorú apa elverte mán a delet!

KANÁLIS: (Trockijhoz) Büdös kommunistának tetszik lenni? Mert akkor a druszám vagy!

TROCKIJ: (gyomorszájába Bessemer-körtéket csavar)

Sűrű sötét az éj,
Jobb, ha nem iszol bort,
Nem folyékony kenyér!
Mindig ez lesz, ez volt!

A szín most hirtelen átalakul. Világos okkerből berlini kék lesz. Óriások és éxerészek lomha földi békákat görgetve elméletben sakkoznak és gerelyt vetnek. A gerely néhány perc múlva kinő és gerelyerdő lesz belőle. Tintoretto egy borz kocsányán lógva meszet fűrészel apró jégtömbökké.

GRETA GARBO: (szórakozottan menstruálva) Ma neked, holnap az államnak. Együnk dr. Noseda című fogpépet. Üdít, hűsít, nyomorba dönt.

MUSSOLINI: (berreg) A Fasiszta Nagytanács elhatározta, hogy ezentúl minden 53 és 54 év közötti hermafroditának az orosz dolgozatokat követő holdtölte utáni minden második csütörtökön ámbráscetekkel kell fűtenie kandallóját.

I. HERBERT, NORFOLKI HERCEG: (udvari cipőmadzag-szállítójához) Már megint rosszul fűzték be a szerdai habdákomat! Majd én megmutatom, hogyan kell befűzni. (Intésre kasa spinék jönnek be, Herbert percek alatt befűzi őket. Ekkor földindulás, földmegállás. Égszakadás, amit a szabó KTSZ gyorsan megvarr. Déli verő, amitől mindenki jajgat. A szagkombinációs mechanizmus Kolumbusz záptojásainak illatát sugározza.)

3. jelenet

Szín: egy Maximenkó-7 típusú észak-koreai bombavető pilótafülkéje. A jelenet folyamán a színpad állandóan repül. A gépet lövik. Végül üvegcserepek repkednek. Géppuskazörej. Mme Bovary hálórékliben fogadja a luxemburgi követséget. Mágneses delej. Mennyből az angyalok lelőve hullanak.

I. MÁTYÁS MÁRIA: (alumínium lemezekből kilencágú koronákat vág ki) Elvetették már az őszi bombát?

NÉPI ÖNKÉNTES: (bombát vet, majd orosz igéket ragozva föltekeri magát egy torpedórombolóra és kakukkolva elhályogosodik.)

KÖVETSÉGI FŐTITKÁR: (mielőtt szólna, megköszörüli torkát. Köszörűkövet hajtja: Tito Scipa, vezényel Tulio Serafin, közreműködik Szabó Miklós) Meg kell őrülni!!!

ÁGNES ASSZONY: Muszáj??

KÖVETSÉGI FŐTITKÁR: Muszáj!!!

(Ágnes asszony megőrül.)

DÍSZLETMUNKÁS: (árkot és bokrot hoz a színpadra)

(Ágnes asszony árkon-bokron menekül)

ALBÁN MŰKRITIKUS: (Picassóhoz) Tessék mondani, mit ábrázol ez?

PICASSO: (ákomokat és bákomokat rajzolva) Ez? Egy békegalamb. Megrendelésre. Ölég huzionista? De még egy-két cikk és cakk hiányzik. De egye fene! (Fene jön, és eszi.)

SZŰCSÖK KARA: (dugókat és Ariadne szakállát húzva, kánonokat magoznak) Kígyóhájbélből csináljuk a nagy CSAVARFOGRUGÓT.

(Magzatok keresztülszaladnak a színen. Dr. Suvix hajtja el őket.)

2. jelenet

Szín: Rinaldó Rinaldini bonni bábkancellár fogadószobájának kakukkos órája. Katalán gyártmányú ködfejlesztő-gépek gazt darálnak. A gazt intelligensnek látszó uborkacsőszök három hordóba dobálják. A hordókon made in Danaida felírás van. És szabványlyukak találhatók rajtuk. Micsurin, Liszenko, Davidov és még sok természet- és ruha-átalakító beadványt szerkeszt a Kriptaügyi Minisztériumba. Távolról halk vízilónyerítés.

GULÁCSY IRÉN: (fülében zöld zongora diribek, darabok) Leválthatnád már a minisztert, Lüszikém!

LISZENKO: (Micsurint és Davidovot egy díszes kvalifikkel diszkvalifikálja) A te kedvedért, drágám, elcsapom. (Elővesz egy minisztercsapót és elcsapja a kriptaügyi minisztert.)

LEONARDO DA VINCI: (kalapácsot forgatva) Beverem a Pantheon kupoláját, mert előtte énekes koldus ül!

GULÁCSY: Jaj! Egy szentéletű gyilkos! Ragasszátok le!

RICHELIEU: (a zsinórpadlásról egy zsinóron leereszkedik) Ide vele! (Leonardót bélyegnek álcázva felragasztja egy levélre, s ledobja egy pinceablakon.)

HANNIBÁL: (tetveket keres egy tapir vékonybelében. Kockás kaftánban, mezítláb, vizes tiroli sisakban be) Engedjétek meg, hogy megtartsam a székfoglalómat!

NÉPESSÉG: Megtarthatod!

(Hannibál zablákat zabolázva hálásan elővesz egy atombombát és a nép közé vágja.)

SZELLEMEK: (fehér lepelben, be) Huhu, huhu! (kezükben brosúrákkal kórusban kiabálnak) Kísértet járja be Európát, huhu, huhu!

HANNIBÁL: Ez nem járja! Húzzátok rájuk a vizes lepedőt!

ZIGÁNY PROF.: (három akváriumot, antikváriumot kér fel kártyapartnernek. Kezében póker, TÜKER- és MEZŐKER-kártya) Nem volna egyszerűbb leönteni őket? Megtakarítanánk a lepedőt!

GAZDA GÉZA: (hulladékanyagokból készült öltözetben, fején lyukas mogyoróval, bejön) Gyújtsd az osztrigacsontot, nemzetgazdasági érdek!

(Karmester hóna alatt egy zenekar. Lerakja a pódiumra és vezényelni kezd. Mindenki megdermed, majd egy töltőtollba búvik.)

Egyetlen jelenet

Szín: Az ég csatornáinak megnyitó ünnepsége. Elől egy gót kenderáztató toronyban Prométheusz ül, és a Kaukázus hegyláncait csörgetve tenisz-racket-védjegyeket hamisít. Háttérben zavaros, melyben trubadúrok halásznak. A zenekar Muragyeli Vadnászindulóját játssza hanglemezről. A színpad alatt hengerek vannak, hogy a darab gördülékenységét elősegítsék.

ROBESPIERRE: (két nemrég lódoktorált lódoktort akar beerőszakolni egy varrógép differenciálművébe) Hogy van, Haydn bácsi?

HAYDN: (fagyosan) Vac-vac, dider-dider, kösz, jól! (egy leydeni-palackkal fejbe veri Robespierre-t. A zene elhallgat és így a közönség is tisztán hallhatja Robespierre feje zúgását)

SZERELMES IFJÚ: (jön, a holdat bámulja és szíveket karcol egy illatozó liliomszálra) Oh, ah, aoah!

MICSURIN: (előbbihez) Mi baja, fiatalember, talán segíthetek?

SZERELMES IFJÚ: Hát meghallgatná a keserveimet?

MICSURIN: Csupa fül vagyok. (Ledobja kapucniját és mutatja a testfelületén elhelyezkedő fülkagylók sokaságát)

SZERELMES IFJÚ: Megígérem szívem választottjának, hogy lehozom neki a csillagokat az égről, de nem tudok felmenni értük.

MICSURIN: (egy csigát keresztez egy lépcsővel) Próbálja meg ezen a csigalépcsőn. (előrejön) Most pedig átalakítom a természetet! (Pokróccal keresztezett goromba emberek természetét szelíddé és birkatürelművé változtatja. Jobbról közjegyző és I., II., III. örökösök jönnek.)

KÖZJEGYZŐ: A hagyatéki tárgyalást megnyitom!

I. és II. ÖRÖKÖS: (üvöltve) Nulla! Nulla! Nulla!!!

(III. örökös nem bírja hallgatni és kirohan.)

I. és II. ÖRÖKÖS (örömmel) Na, ezt jól kisemmiztük!

(A szín felett amerikai bombázók jelennek meg és fertőzött rovarokat dobálnak le. A koreai Gezarol-brigád berohan és elpusztítja a kártevőket. A repülők, látva hasztalan munkájukat, fertőzött elefántokat, tapírokat, vízilovakat és gólyákat dobálnak le. A gólyák fertőzött gyerekeket visznek a koreai anyáknak, így a provokáció sikerül.

BURZSOÁ SAJTÓ: (nézi az eseményeket) Na, erről írunk egy cikket! (Művásznat és műecsetet vesz elő, amivel hamis képet fest az eseményekről.) (Fentről egy mikrofon ereszkedik le. A TASZSZ-iroda riporterei jönnek. Az első egy hurkatöltő gépet hoz és lerakja a mikrofon elé. A másik egy nargilét cipel, a harmadik két gramofontűt, majd egy csomó hetet, egy talicska havat, sok tücsköt, még több bogarat és egy finánctőkét raknak le.)

KÖZVÉLEMÉNY: (röhög) Már megint mindent összehordanak!

BÚROK: (be, mögöttük bérgyilkosok rohannak, leszúrják őket, de azok egy perc múlva burokban újra megszületnek) Na, ugye, mégse tudnak kitolni velünk.

BÉRGYILKOSOK: Hát ezt hogy csinálták?

(Kíváncsiság jön, villanyfúróval kezében furdalja a bérgyilkosok oldalát. Bérgyilkosok megpróbálják összehajtani a búrokat, de azok hajthatatlanok maradnak. Befejeződik az ünnepi beszéd. Az Olimposzi Csatornázási Művek igazgatója elvágja a zárószalagot és megnyitja az ég csatornáit. Az ég csatornái megnyílnak, a kiömlő víz mindenkit elpusztít. A darabban szereplő finánctőkét a Pénzügyőrség Eunuchszövetsége szolgáltatja.)

UTÓJÁTÉK

1. jelenet

Szín: Mint az előjáték 2. jelenete. Egy percig sötét van, majd világos. Inasok tolják kifelé az elektromikrofotoradaroproduktográfot, leszedik a vásznat. A föld- és holdlakók szemüket dörzsölve nyújtózkodnak. Földlakók lelkesen tapsolnak, holdlakók lenyűgözve ülnek helyükön.

LENSCU: (csontjait ropogtatva) Hát ez a Föld története!

HOLDASÚR: (elragadtatva) Eddig soha nem is álmodott perspektívák tárulnak fel előttünk, mint valami friss irodalmi élvezet után vágyódó nagyközönség előtt.

I. HOLDBIRTOKOS: Ez a mozgókép forradalmi lendülettel tépte szét lángelmém rabigáját, melyet a múlt ostoba előítélete rakott rám.

II. HOLDBIRTOKOS: Ezután mi is az emberiség igaz excelsioralis transcendentizálódására törexünk, és bízunk benne, hogy fáradságos munkánkat úgy a jelen, mint az utókor megbecsüléssel fogadja majd.

III. HOLDBIRTOKOS: Az emberiség történetét és a jelen problémáit láttuk itt új, tiszta fénnyel megvilágítva. Láttuk az emberiség nagyjainak legjellemzőbb tetteit és bonckés alatt láttuk valódi jellemvonásaikat.

MIND (négyen egymás kezét fogva a szín elejére gurulnak és kórusban)

Eddig soha nem is álmodott perspektívák tárulnak fel előttünk, mint valami friss irodalmi élvezet után vágyódó nagyközönség előtt. Ez a mozgókép forradalmi lendülettel tépte szét a lángelménk rabigáját, melyet a múlt ostoba előítélete rakott ránk. Ezután mi is az emberiség igaz excelsiorális transcendentizálódására törexünk, és bízunk benne, hogy fáradságos munkánkat úgy a jelen, mint az utókor megbecsüléssel fogadja majd. Az emberiség történetét és a jelen problémáit láttuk itt új, tiszta fénnyel megvilágítva. Láttuk az emberiség nagyjainak legjellemzőbb tetteit és bonckés alatt láttuk valódi jellemvonásaikat.

2. jelenet

Szín: holdbéli utca, kétoldalt kráterek sorakoznak, többön félföldes lobogó. Késő délutáni forgalom, éter-szag. Holdasúr és I., II. és III. Holdbirtokos jönnek

I. HOLDBIRTOKOS: (elgondolkodva) Milyen szép házak is vannak a Földön. Bezzeg nálunk! (felnéz az egyik épületre) Ronda kráter!!

III. HOLDBIRTOKOS: (szomorúan bólintva) Az ám! S nem olyan rossz edények vannak, mint ez a kerekes! (egy ott heverő bádogedénybe rúg kerekével. Szemben egy meredt szemű, felfelé néző, groteszkül kinyújtott karú ember jön. II. Holdbirtokosnak megy.)

II. HOLDBIRTOKOS: (felriadva gondolataiból) Ki ez a földvilágképű pasas?

HOLDASÚR: (csüggedten legyint) Hagyd! Földkóros, szegény!

III. HOLDBIRTOKOS: Súlyos betegség! Rövidesen meghal és elholdalják. (Idestova és az űrhajó többi utasa jön)

IDESTOVA: Ki kell elégítenünk a holdnélküli holdművesek holdéhségét!

I. HOLDBIRTOKOS: Helyes! Holnap megkezdjük a holdosztást.

HOLDASÚR: Minden holdhozragadt szegényember 50 kataszterföld holdat kap. (zenekar az Internacionálét játssza) A Földön nem valósult meg a kommunizmus…

MIND (karonfogva a színpad elejére haladnak) De mi itt a Holdban megvalósítjuk!!!

(Háttérben az ÁVH-soknak átképzett hajdúk a félföldes lobogókat vörös zászlókra cserélik. Az összes szereplő a „Drága hold, szülőhazánknak holdjá”-t énekli.)

Függöny