KOTTÁZOD A SÖTÉTSÉG FOLYAMATAIT
1995 október
Az ébrenlét utolsó perce ez. Lábujjhegyen
még egyszer bejárod a lakást, nézed,
ahogy egy-egy tárgy az éjszakára
felkészülten elhever. Helyzetünk, pamlag
szélén, szőnyeg szegélyén vagy a
hintaszéken, beszédes. Kiléptél te is
a mozdulatok megszokott sorából:
tékozló nagyúr vagy, szertelen
pocsékolsz ötletet, féltést. Ha végül
mégis megijedsz, tollbetétért
tapogatsz az íróasztalon, leülsz a
sarokba, s az állólámpa fénykörében
még egyet-mást papírra vetsz:
kottázod a sötétség folyamatait.