Búth Emília

KÖRBEJÁR

2012 október

KÖRBEJÁR

1. HAJNALKA

körbejár a világ
gyári hibás darab
működik kicsorbul

ez valami átok
hajnaltól hajnalig
rendre megbocsátok

váltóláz vak csörte
huszonnégy órára
nincs szükségem többre

2. ÚGY TŰNIK

Fák, térdig ködben.
Madár sehol.
Ebben a versben kétszer
kel föl a nap, nyílik a tér:
hajnaltól hajnalig ér.
Ha összébb húzom a sorokat
a második is kifér.

A földig ráncolt,
félelemmel irdalt redőnyön át
berácsozza (tudom) a szobát…
s ha odébb gurítom a széket,
homlokomra, kezemre koppan,
szememet szólongatja
a fény.

3. KÚSZÓ-MONDAT

Szabadabb lejtést adnál-e a szónak,
gyúrnál-e másik cserepet a sárból,
ha tudnád, hogy ez itt az utolsó nap,
tennél-e bármit is másképp, mint máskor?

Elmorzsolod az álmot, szokás szerint.
Szorgos hangyák a percek, szét is hordják.
Az asztalfőn apa ül (megint), s te, itt,
nem gyerek, csak lány, ülsz a balján. Formát

nem bont, úgy beszél; az élőkép néma.
A ház, a kert törött tükörből néz a
lármafás galambdúcra, napsütésben.

Egyenlő léptekkel haladsz vak térben,
időtlen… Fuss, fuss! Meztelen torkodra
hajnalka kúszik, ha megállsz egy szóra.

kép | Michael Lucas, flickr.com