SIVATAGOM

Az én sivatagom
betonba öntött.
Körülvesz,
mint elfüggönyözött szoba.
Jégcsapként lógnak bűneim,
hegyükkel felém fordulva.
Ez az én pusztaságom:
állatok nélküli hajnal.
Egy üres kút
vajúdó vadállat,
ráordít a napra.
Hol vagyok én e kietlen kopárságban?
Ki látja rettentő némaságom?
Kiégett fű. Elmosódott lábnyom.
Cipősarkam. Álmatlanságom.

kép | shutterstock.com