Kókai János

LENDÜLET

2014 december

LENDÜLET

Át kellene lendülni a napokon,
ahogy gyerekkoromban a hintával könnyedén emelkedtem.
Most valahogy nincs felhajtóerő,
csak ez a verdesés.
A folyton üvegtáblákba ütköző légy kétségbeesése.

Pedig mintha látnám az irányt,
amikor reggel ellököm magam az ágytól.
Terveim összeállnak.
Aztán ahogy haladnak az órák,
már csak a képzeletjátékának tartok mindent,
hiába hajtom magam, mintha egyhelyben állnék,
míg körülöttem milliónyi hinta nyikorog.

kép | vecteezy.com