LÉGTORNÁSZOK
2008 június
Sokat gondolok közös sétáinkra
mikor úgy megyek melletted
ahogy halak úsznak észrevétlen
tóba lépő lábad körül
tudom hogy ott vagy
és mégis időről-időre
kicsúszol belőlem
mint légtornászok egymás kezéből
egy óvatlan másodpercben
a hiány most üres zárójel
úgy kapsz utánam
mint asztalról leeső pohár után
és néha nem tudom nem volna-e jobb
összetörni hagyni a pillanatot