Kókai János

KISZÁMOLÁS

2006 december

KISZÁMOLÁS

A földre esett.
Kiütött félelme
szétterült az arcán.
Felkelne,
de kővel megrakott zsák,
mozdíthatatlan a teste.
Agyonbokszolt élete
most megemelhetetlen.
Ismerős és ismeretlen arcok
zűrzavarába szédül.
1, 2, 3.
Dobhártyája
kannibálok ütötte dob.
4, 5.
Összehúzza magát kiflibe:
alvó kisgyerek.
Távoli hangok törnek elő
egy szappanos dobozból.
6, 7, 8.
Akár a hinta, mely letépte láncait
és egyre távolabb repül
a tartó rúdtól.
9, 10.
Most megszűnt minden.

kép | jumpstory.com