ÉPÍTKEZÉSEK KÖZÖTT
fúrnak ismét
építik lakóhelyüket
mert élni akarnak
a lehetőséggel
én kávét főzök
mint por száll a sűrű lébe a cukor
a mézet meghagyom a kihalni készülő méheknek
zümmög a szomszéd
lyukakat készít
talán megfigyelné reggeli tornámat
ahogy épp összefoltozom toldozom inaimat
a napi megmérettetésre
a buszok elberregnek ablakom alatt
én bergengóciába menekülnék
gyerekkorom meséibe
ahol csak a könyvlapok suhogását lehetne hallani
de ez is anakronisztika
hisz már a tablettek is végtelen csöndben
számolják ki lehetséges halálunk
ők a bitekbe ágyazott jósok
kártya helyett a számok valószínűségét kínálják
s kínálnálak téged is az elkészült feketével
de te már régen elmenekültél a hangok özönétől
kiöntöttek
mint ürgét a lukból
és csak saját falaim kapargatom
mint a munkás aki éppen felmondását fontolgatja