ÁLLÁSINTERJÚ
2006 december
Ahogy ráfogta a fegyvert
remegő kézzel,
mintha egy csecsemőt tartana.
Csak el ne ejtse!
Csak tükörszilánkokká ne szóródjon
egyedüli lehetősége.
A vörös karikák
egyre gyűltek,
ahogy irdatlan fejéhez
nyomta a csövet.
Látta véreres szemét,
folyó torkolatát,
és egyre mélyebbre merült
szándékában.
Majd egyszerre minden üres lett:
elfelejtett hadihajó.
Állt leengedett kézzel.