Novotny Gergely

KÖDÖS HAJNAL

2003 február

KÖDÖS HAJNAL

Ma újra hallottam
a kutyavonyítást
a távoli tanyáról.
Akkoriban könnyen elkaptak,
hiszen lámpásként égtem,
botnak, tenyérnek, vasnak
embert ütni való dolga volt,
legyek szárnya szivárványt játszott,
azt hittem, gúnyolódik,
de csak önmagával foglalkozott,
gondtalanul eltáncolt előlem,
az átlőtt kutya szűkölésével együtt,
elterelte a figyelmemet
ez a személytelen apróság,
a kivégzőosztagnak más dolga akadt
és így csodák csodája
lelövetésem időlegesen elmaradt.
Ma újra hallottam a kutyavonyítást
a távoli tanyáról.

Ma újra láttam
porglóriában felkelni a napot,
és néhány pillanatig
örültem, hogy még élek,
a harmatos fűtől
és saját természetüktől
nedves és csavaros csigák
bújtattak,
csoda volt,
hogy nem szedegettek föl a gólyák,
nem tapostak el az őslények.
Ma újra láttam
porglóriában felkelni a napot.

Ma újra éreztem a szénát,
a tüskét, fodormentát, időtlenséget,
vakvágányok csöndjét
vakondtúrásba hullott
krisztusi szög rozsdáját,
ebben a motorzajjal és fenyegetéssel
keményre döngölt világban
nem eszem,
hanem az érzékeim
emlékére ébredtem.
Ma újra éreztem a szénát,
a tüskét, fodormentát, időtlenséget.

kép | pxhere.com