
Sétálgatunk a lomha, ikrás
disznózsír fellegeiben,
itt-ott hiányos massza, ritkás,
talán valaki késhegyen
kivett belőle kenyerére,
íme rongyolt és dermedett,
hullám-merev képlékenysége
lehetőség, mégsem lehet.
Akkor moccan, ha tovahajtja,
kikezdi egy hígabb anyag,
úszó erődként a magasba
lebben a levlap-ég alatt,
vagy ha megolvad, fűre-fára
kiülnek olaj-gyöngyei,
sütés-főzéshez hű, de drága
aromáját föld elnyeli.
Most átsétálunk rajta játszva:
kedvünkre való feladat,
kulimásza, e puha kása,
kezünk-arcunkon megtapad.