KISASSZONY
2002 január
MINDEN ahogy mondom SEMMI
egy ember nem változik attól
hogy megtudsz róla valamit
ennyi
felpöndörödnek a járdák
elszaporodnak a küszöbök a lépcsők
(naplórészlet: mélyen szállnak a hétfők)
feljebb másznak falon
a kapcsolók feljebb a csengőgombok
(átrendeződnek a polc-zok)
fentebb ül meg a rézkilincs
magasabb ágon (mindent a fülnek)
nincs hogy kölcsön
hozomra hitelbe
s van hogy mindenáron
hogy nem szabad
hogy nem lehet
az ablak nem néz a szemedbe
a tükör nem áll szóba veled
(duzzogunk)
már nem számít hogy ki kezdte
(barátság) függeszkedő viszony
denevér-járom a karnis rozsdás vakvágányán
persze fejjel lefelé (bóbiskolok)
mióta hatalmába kerített a nincs
megszűnt a hatalma fölöttem
nem szabdalja síkokra szobámat a fény
nem osztja szekrényre székre ágyra a teret
az ember nem változik attól
hogy megtudsz valamit róla
barátság
függeszkedő viszony
ez halfarok
ez uszony
ha a tenger mégis eljön a küszöbömig