cinkék törékeny ívű röptét
bámulom a dülöngő fenyők
hegyéről kiindított repülési
pályákat amíg átfúródnak
a légtéren és egymásra hajló
szalagokként a parkot koro-
názzák lábamnál a patak hul-
lámai ősi pletykát fecsegnek
a teremtésről mikor az első
fuvallat fodrozta a tengere-
ket és parányi sejtté rende-
ződtek molekulák lehajtom a
fejemet és nézem csíkbogár
fürkészi át a vízben biro-
dalmát sárkányarcú gyíkok
játszanak a túlpart kövein
és történelemnél régibb ti-
tokról árulkodik pantomim-
jük megcsillan szemükben az
ősvilági szépség csodálom
fürge mozgásukat az évmil-
liók izmaikból sugárzó ma-
gabiztosságát amíg múltról
jövőről tűnődöm és a környe-
ző bokrok levelei fényes
rovarszárnyakként zizegnek