LEVÉL A KEDVESNEK

Kedves… de miért is hívnálak kedvesnek?
Lekoptál rólam, mint valami festék.
Slaggal mostad ki belőlünk a szerelmet,
s ezért tiéd a nagyobb felelősség.
Egyébként kösz, hogy írtál, megvagyok:
a szív üres szoba, szellőzik lassan,
bár tényleg nincsenek benne bútorok,
de én akkor is ugyanaz maradtam,
aki eddig. Elfojtok, tudom, ez rám vall.
A vásárlást használom fegyverül:
bemegyek a szóboltba, kezemben kosárral,
ma olcsóbban árulják: egyedül.
Fizetek érte, de az is lehet, hogy
neked kellene inkább kifizetnem.
Megmaradt belőled néhány titok,
ami nálad van, nem kell, hogy szégyelljem.
Közös titkok, belém fulladt emlékek.
A szobát újrafestem, mit tehetnék
Én és a gömbölyű, levegős lélek
pár hete együtt töltünk minden estét.
Átmosott ez a pár hét. Most tűz a Nap,
száraz minden titok, száraz a jellem.
Gömbölyű, olcsón vett szavaimat
meg kell tanulnom megfürdetni bennem.

kép | Paula Rae Gibson, lensculture.com