KI, HA ÉN NEM?

Leülsz egy pohár mellé. Az alján
álmodik a bor, s te nyugodtan,
álmok nélkül iszol, nem is tudod,
hol vagy. Nem is érdekel?
Napközben kávézol vagy
éppen telefonálsz,
idegen helyeken ébredsz,
névtelen nőkkel hálsz;
alszol, mint a macska, fekete ruhában,
a kanapé tövében vagy
absztrakt kuplerájban.
Ahogyan neki rég,
most is cigi van a szádban. Bizony,
talpig ő vagy hús-vér álruhában.
Úgy iszol, úgy jársz, úgy beszélsz,
és ha önmagadnál többet is,
nála többet sosem érsz.
Felhőkből és vasból vagy;
belebújnál a mába, de fennakadsz a holnapokon.
Egyszer talán verset írsz, könyvet vagy
egyszemélyes drámát, rád mondják, hogy
művész, „azt a kutyafáját”!
És talán még azon is elgondolkozol,
hogy ez a vers most rólad, vagy megint őróla szól?

kép | shutterstock.com