KERTI JELENET – ÉS EGY EMLÉK –

A fonott kerti székben ültetek.
A kutyád? Mit mondjak? Olvasott veled.
Olvasta az újságodat, amelyben rólad
írtak egy teljes kolumnát, és babér-
füzérrel ékes fotódat is lehozták.
Vakított kékfehér csíkos inged.
Én rongyokban dideregtem.
„Részesítsd jutalomban az arra
érdemest!” – mutattál az ebre.
Figyelmemet valóban kutyád kötötte le,
– kéjes mosollyal kedves
olvasmányodba mivel visszamerültél –:
gyöngéden válladra ejtette fejét,
akárcsak tizenkét éve én.
Mikor álltunk a járdaszélen,
s érzelmeink heves rohamától a lámpa
sápadt zöldre váltott.

A JÁRDASZÉL hívó szóra készült összeállításból

kép | adobe.com