fbpx
Asztalos András

KEREKEDÉS

2001 július

KEREKEDÉS

Ha egyedül vagyok, kapkodok,
elfelejtem, hova is indultam
lakáson, életen belül,
akár egy mérgezett egér.
Aztán jön valaki…
és eljátszom, hogy türelmes vagyok,
kimérten mérem a füvet, a figyelmet,
rombusz mozdulatokkal,
majd megnyugszom valahogy.
A valakiből Ő lesz, aki nevemen szólít,
s én fókuszálok, legjobb akaratom szerint,
kerekedem.
És egyszerre mint cserepes öblök szikkadtsága,
a végtelen mélységben lassan
minden elfér, minden élesen megáll
– a türelem gyémántként ragyog,
s a felismerés is:
        „csak egyetlen egyszer”.

kép | shutterstock.com