KEREKEDÉS

Ha egyedül vagyok, kapkodok,
elfelejtem, hova is indultam
lakáson, életen belül,
akár egy mérgezett egér.
Aztán jön valaki…
és eljátszom, hogy türelmes vagyok,
kimérten mérem a füvet, a figyelmet,
rombusz mozdulatokkal,
majd megnyugszom valahogy.
A valakiből Ő lesz, aki nevemen szólít,
s én fókuszálok, legjobb akaratom szerint,
kerekedem.
És egyszerre mint cserepes öblök szikkadtsága,
a végtelen mélységben lassan
minden elfér, minden élesen megáll
– a türelem gyémántként ragyog,
s a felismerés is:
„csak egyetlen egyszer”.

kép | shutterstock.com