Horgas Béla

KÉPERNYŐ-DÉLELŐTT A RETEK UTCÁN

2006 március

KÉPERNYŐ-DÉLELŐTT A RETEK UTCÁN

Egy öreg nő finom dohánybarna kalapban földet söprő
köpenyben (az meg rozsdabarna volt) tempózott
a gyógyszertár buborékos ablakában élvezte
látni hogy a folt mennyire kétségtelen
egy arasznyi férfiú meg fehér bottal tapogatta
a házak falát fehér zsoké sapka ült fején hozzá kitérdesedett
fehér tréningalsót viselt az ő kabátja vattaszürke cipője
mocskos valaha drapp a patika önműködő ajtajával hosszan
eltangózott nem értette miért nem érintheti meg akkor most
van ez vagy nincs mit bújócskázik vele.
Aztán fölbukkant a korombeli ki
már a Moszkva téren is mielőtt a Dékán utcába fordultam
olyan kordot hordott (inkább csak lógott rajta) mint én
nyúzott piás vagy másként beteg kivettetett nincstelen
csak oldalazott hogy kéreget-e sem volt eldönthető
a begombolatlan bársonytokban sovány test vacogott
nem én vagyok ő már-már védekeztem megijedtem
félig holt nyomorult tántorgott a Mammut áruház felé
megint jött egy megint hárman öten százan
képernyő-délelőtt szereplői tolongtak elő
bűvölt a látvány. Szemben a Széna tér ötemeletes plakátján
csontváz-robotok sora slattyogott a fényes előtérben
farmernadrágos ifjú óriás mintha élne hirdette „legyél eredeti”.
A Fény utca sarkán hol a Futó Rózsa virágküldő szolgálat virul
hol az egyik párt vagy a másik aláírásomat próbálja begyűjteni
ott mennek buknak sodródnak árulnak víg bús vegyest
látszunk
egyre mondhatom-e hogy feltűnt nekem
ekkor szélroham söpört végig az utcán jön a tél
idén mesebeli didergés várható Kalamona járja a világot
veremben megfagy a krumpli és akkora lesz a hideg hogy
ölben viszik ki ugatni a kutyát.

Az EGY EMBER, AKI FELTŰNT NEKEM című összeállításból
kép | a költő festménye