ÜNTETÉS – OLVASTAM
1998 január
ÜNTETÉS — olvastam a piros betűkkel mázolt, rosszul
kivilágított moziplakáton, miközben a villamos vadul
robogott a következő megálló felé, persze egy pillanat
múlva már láttam a hiányzó, az első betűt is, de így már
egyáltalán nem volt érdekes, hiszen soha nem fogom
megnézni azt a filmet, talán csak azért, mert többé nem
tudok, nem is akarok kiszállni abból a vége felé közeledő,
abból a másik filmből, ahol már majdnem megérkeztem
a következő megállóhoz, és még azt sem tudom biztosan,
hogy honnan indultam el, hová akarok megérkezni, hogy
miért utazom éppen erre, de a Büntetés már itt van, közel.