Kelényi Béla

HA MAJD EGYSZER

1998 június

HA MAJD EGYSZER
Borinak, Gyönk, 1994

Ha majd egyszer eljutsz ahhoz a fához, ahol
engem is a földbe fektettek, ahol fekszem, ha
majd szétpergeted a földet, belekaparsz ott
is a földbe, ahol a gyökerek szívják, a férgek
marják a testem, ha majd nem találsz mást, csak
sötét földet, ahol a gyökér növekszik, nem marad
a kezedben más, csak gyökér és föld, akkor ne
hidd azt, hogy itt nincs semmi, hogy ide is hiába
jöttél, csak figyeld a fát; ahogy növekszik vissza
a földbe, mert nem tudja, mi az hogy „most”, „tegnap”
vagy „örökre”, míg el nem korhad, rothad, mint
a hús, mint a testem, a rothadás ver majd újra
gyökeret a földben, ahol úgyis hiába keresel.
A faluból füstszagot hoz fel a szél, és eltűnik
minden: nincsen föld, gyökér vagy levél, nincs
szél, csak a csend. Még nem születtem meg én sem.

kép | jumpstory.com