EGY NAPPAL A TALÁLKOZÁSUNK
1998 június

Zs.-nek
Egy nappal a találkozásunk után már eszembe sem
jutottál, szívtam tovább a fogínyemből a vért, mint
amikor végre elbúcsúztunk, és úgy hűlt ki körülöttem
minden, mintha leesett volna az első hó, mintha havas
szoborrá vált volna a villamosmegálló, az óra, a házak,
az aluljáróba vezető lépcső és az aluljáró, ahol sietve
menekültem tovább a mozdulatlan járókelők között.