KEGYTÁRGYAK

A körmenet után jól fogy a Szent szobra műanyagból, gipszből, házioltárra és kültérre tervezve, lámpa beleépítve, tartós, ledes. Még állnak a sátrak a templom előtt. Fából van a Szent, helyi fafaragó árulja, mellé fakardot, pajzsot, rajta angyalok, kígyók, szörnyek. Olykor rendel tőle a polgármester rovásírásos táblát, Máriát, jól megy a bolt. A kisváros peremvidéke még falu, kádári-kockaházas, disznóólas, fehérre mázolt autógumi-virágtartóval. Korcsok nappalra láncra kötve. Tükörcserép a vakolatban, „Kiadó szoba” táblák a kerítésre drótozva. Ügyes ember a polgármester, megfogja a pénzt, fejleszt. A termálvíz eddig csak egy betonmedencébe folyt, most lett hotel, turizmus. Jönnek a zarándokok a szent szoborhoz, megszállnak, áznak, felpezsdült a vidék.

leülepednek

A wellness-hotel alagsorában fürdő. Forró víz tör fel a termálforrásból, majd elhasználva kifolyik egy csatornán köröm- és levált hámszövetdarabokkal, vizelettel, haj és szőrszálakkal, vérrel, váladékokkal, olajos vegyszerekkel. Olykor kerül bele nyaklánc, fülbevaló, kontaktlencse, hajcsat, gyerekjáték, leázott ragtapasz, felfújható dolgok foszlányai. Átlebegnek a tóba, ott leülepednek a kavicsos aljzaton.

A víz a park tavát táplálja, sohasem fagy be, hiszen mindig meleg. Kis sétaút is van a tó körül, „Szoborpark” hirdeti büszkén a tábla, a fafaragó bemutathatta művészi hajlamát. Vörös kardvirágok mindenütt. Vérehulló fecskefű. „Megtisztulás” az egyik szobor címe, sokan nem értik, túl elvont. Félpucér nő kígyót emel a magasba, knossosi utánérzés, magyarázta a művész, a polgármester csak hümmögött.

A legtöbben először a Szenthez jönnek, a templomba, ajtaján a gondnok elérhetősége, nincs mindig ott. Kisbusz érkezik, a túra utolsó állomása ez. Szent, tó és megtisztulási alkalom, svédasztallal.

Nézik a templomot, zárva, vezetőjük téblábol, kezében szórólap. A Szent van rajta, sárga sugarakat animáltak köré, alatta felsorolás. Hogy miben segít, mint valami apróhirdetés. A szokásos vakból látó lett, mankóeldobó történeteken túl lelki béke megtalálása és a gyász enyhítése is szerepel, a bizonyíték maga a csodán átesettek beszámolója. Mécses vásárolható a gondnoknál vagy a recepción.

helyi eklektika

Sanyibá többnyire biciklin kering a főutca-temető-főutca háromszögben, vagy a „Szentgrál” nevű egykori számozott büfénél lebzsel, amire színes cégér került. Ragyogó kehely, körülötte fénysugarak sárga lendületes ecsetvonásokkal festve. A polgármester fia a tulajdonos, ott áll a pultban sokszor, barátja mindenkinek. A berendezés lepukkant retró design némi helyi eklektikával, fából faragott Nagy-Magyarország, művirágcsokor és kecskekoponya falapra szögezve.

Sanyibá imádja a túrázókat, mert a falusiak nem hallgatják már meg. Haja félhosszú, hófehér, középen tar folt, napbarnított, cserzett. Hadar, de érthetően elmondja, hogy odakísér mindenkit Jolikához, nála a kulcs. Aztán belejön.

– A Marsra is lehet már menni, van már program a számítógépben, forgatod a Marsot, megnézed, hova mehetel, kiírja, hány perc a túra, meg minden, mennek oda is, mint arra az elkaminóra, mennek majd a népek – mondta Sanyibá, és vörös, kerek arcát az égre emeli nyomatékul.

A túrázók türelmesek, derűsek. Fotóznak mindent, Sanyibát, még a cégért is.

– A Szenthez jönnek sokan, biztos nem jók a régi orvosságok. A sok mellékhatás, abba halnak bele a végén.

A busz népe kacarászik, laposüveg is járt már körbe, türelmesen várják a Templom Őrzőjét.

Szervezett csoport, utazási iroda, fizetett program. Van közöttük beteg, mindenhívő ezoterikus, egy alkoholfüggő festőnő. Szédül állandóan, mint aki kaleidoszkópba néz, s forog benne a sok színtöredék, percenként más alakzatba állva össze. Tárgyállandóság… – mormolja vágyakozva, közben reszketeg vázlatot készít. A keze sem biztos, valami szilárd, nagy igazságra vágyik, amiben megpihenhet. Akkor újra határozottá lesznek az ecsetvonásai.

A Templom Őrzője kaput nyit. A Szent szobra új, csillog a festéktől, még az olajfesték szagát is érezni rajta. Életnagyságú, aranyozták is. Most akad pénz erre. Az ereklye hátrébb került, egy oldalkápolnába, rosszul látható. Üvegedény, csak néhány csont látszik, körülötte virágok, mécsesek. Körmenetkor bársonypárnára teszik. Freskók mindenütt, angyalok, szentek, a mennyezeten Ádám és Éva fával, kígyóval, illendően levelekkel eltakarva, ahol kell. Büszkék a templomra, ingyenes szórólap a bejáratál.

Itt a kívánságok ideje, elmélyülés. Aztán jöhet a fürdő, megtisztulás, vacsora.

bipoláris lett

Sanyibá visszakerekezik a kocsmába, keresi a Tanárurat, aki mindennap eljár a Szenthez, pedig természettudományos ember. Egyetemen dolgozik, csak meggyengült az idegrendszere, bipoláris lett, hol magába roskad, hol felhangoltan csomagol, hogy előadjon. Nem teheti, persze, mert ha bepörög, eltér a tárgytól, még szerencse, hogy kevesen értik, mert bonyolultak a mondatai. Komolyan veszi Sanyibát, szinte csak vele beszél. Sanyibá büszke erre, barátjának hívja.

A zarándokok a wellnessben áznak, mire előkerül. Hallgat, hümmögve nézi a szélcsengőt. A pultos hozta Görögből, fából faragott péniszeket ábrázol, jó poén. Felderít mindenkit, főleg, ha huzat támad. Emeli a hangulatot és a fogyasztást. A padlón váza, kardvirágok élén vörös szirmok, néhány a földre fröccsenve. „Ne bántsd a magyart!” hirdeti fatábla (itt készül két méretben) a polgármester jó hazafi, mindenki láthatja. A festőnő fanyalogva nézi a dekorációt, dobozos sört kér, de nem ül le, elviszi. Lesétál még a tóhoz, fárasztja a társaság, csendet akar.

Sanyibá beszél szakadatlanul, nem vár választ vagy visszajelzést. Besorolták számokkal, BNO-kódot kapott, az idegorvos adta, megyeszékhelyen, Tanárúrnak is ő írt ki gyógyszert, de nem használt.

A Provokátor is közbeszól néha, várja a zarándokokat, vacsora után úgyis itt szoktak kikötni, isznak, és ha isznak, beszélnek, lesz jelentés. A szélcsengő csilingel a feje fölött, nyitva a csapóajtó.

Megjönnek végre a zarándokok, történeteket akarnak a csodatételekről, kívánságukról nem beszélnek, úgy nem teljesül. A Tanárúr is feléled, átveszi a szót, előadásba fog, pislogás nélkül mered a közönségre, kínosan feszengenek. Szakrális atmoszféra meg kollektív tudattalanban gyökerező látomások, áldozathozatal is kell, ha meg akarják nyerni a túlvilág támogatását. A pultos aggódik, még elriasztja a vendégeket. Összenéznek a Provokátorral, az legyint. Inkább rendelnek még a helyi borból.

a pörgés középpontja

Tanárúr titokban mintát vesz a szentből, egy csontdarabból, a korát akarja kideríteni, hogy a pogány temetőből származik-e. Feltehetően kecskebak. Elgondolkodik. Alábbhagy a pörgés a fejében, lassul. Nyugodtan lélegzik. Érzi a pörgés középpontját, stabil pont. A tóparton, a szoborparknál talált csontokat kiborítja a műnépi szőnyegre. Emberinek tűnnek, s nem túl réginek. Tűnődve néz a tenyerén egy zápfogat.

Sanyibá még lemegy a tóhoz, ilyenkor már minden néptelen. Rossz érzése van, dünnyögve teszi a döglött csirkét a partra, felszedi az összelapult sörösdobozt a szobor mellől, a kardvirágról lemállanak a szirmok, barnába hajlanak. Elhallgatnak a rovarok, baljós a csend.

Ágra lép, reccsen. Az óriáskígyó visszacsúszik a tóba, alámerül.

kép | unsplash.com