KAVICSOK A KŐRŐL
2003 február
Fütyörésztél (nagy az ár)
álmaidon hangya jár
elgurult az amulett
hetyke-legény hamu lett
a bazárod
Jön-megy a nap vak ikon
Kharón-küldi ladikon
emlékezni egyedül
mért csonkul ha kerekül
a MINDENSÉG
Szokni szökni
kavicsok pattognak a kőről
próbálom visszafogni
de a malom őröl
Nem értem nem értem nem értem
egy „nagyon-testvér” nem hagyja
csak úgy
faképnél a másikat
s a másik nem marad tovább
percig se
ha egyedül
Nem értem nem értem nem értem
mért csonkul
mikor kerekül a mindenség
Ezután már mindig így lesz?
tépelődnek a virágok
mintha várat vizesárok
vesz körül mindent a gyász
Fent egy azonosítatlan
repülő madár (sólyom? sas?)
végtelen spirálba mélyedő
köröket ír
az augusztusi égen
nyitott sírod fölött
Gyönge vagyok erőtlen és gyáva
Hogy nem tudtad
ez az én bűnöm
s most muszáj visszagyűrnöm
(ezt is) a zsebembe
Vagyok vezekelni
Ezek itt önvádak
ujjaim közt beszivárgó
fényt látlak
Pókháló-árnyék: arcomon
célkereszt fekszem
rád gondolok (fehérebb nem
lehetsz) kiver a víz
mintha kapálnék
mintha felásnám a kertet
Homlokom mögött árvaság terem
Elakadt lélegzet
minden napfelkelte
minden alkonyat
a világra csukódó szem
hogy akár ebben a pillanatban
beléphetsz a házba
s hogy én még mindig
ezt hiszem
Falnak fordult nyitott szemmel
leginkább ez a kép bánt
ez ami keresztre szegez
Latrok bűne semmi
Hogy lehet nem észrevenni
hogy tenyeredben elernyed
a másik kéz?
Gyönge vagyok erőtlen és gyáva
hogy nem tudtad
ez az én bűnöm
s most muszáj visszagyűrnöm
(ezt is) a zsebembe
Motozz csak
Te már tudod ki vagyok
én nem ismerem magam
Növesztem a hajamat
ez az egyetlen
amit pontosan úgy teszek
mint mások
Ezután már mindig így lesz
tépelődnek a virágok
Hét-ajtó
Hét-lakat
Csönddel vakolt egyetemes klíma
eljátszva leírva
küszöbömön odvas zsákokban
szelektált semmi
ennyi
vezekelni
ezek itt önvádak
ujjaim közt beszivárgó
fényt látlak
szokni szökni
kavicsok pattognak a kőről
próbálom visszafogni
de a malom őröl
Hogy haragszom rá itt kevés
utálom a galambot
nem ígér harangot vasárnapi igét
fémes szárnycsattogásával
hajnalok-hajnalán felver
érdekel bárkit hogy
vajaskenyeret álmodok éppen
Mélyről merednek
tüskéim (vagyok) én sze-
rencsétlen alak
neki-megyek a világnak
s csak téged bántalak
aki vezekelni…
ezek itt önvádak
ujjaim közt beszivárgó
fényt látlak
A világ legtermészetesebb dolga
hogy belépsz
hogy leülsz
hogy szalonnát eszel
hogy elalszol a tévé előtt
hogy aludni küldelek
Nincsenek hűlt-helyek
se gazdátlan ötödik csésze
Vártak
a házbéli gyerekek
unokáid közé furakodtak
csak sorba sorba
hogy velük is fogj kezet
A gyászmenet nem gyarapszik
ők (várnak) csalatlan
bizalommal tolongnak LÉTED körül
Szokni
szökni
kavicsok pattognak a kőről
próbálom visszafogni
de a malom őröl
Gyönge vagyok erőtlen és gyáva
Hogy nem tudtad
ez az én bűnöm
s most muszáj
ezt is
Fütyörésztél (nagy az ár)
álmaidon hangya jár
elgurult az amulett
hetyke-legény hamu lett
a bazárod
Jön-megy a nap: vak ikon
Kharón küldi ladikon
emlékezni egyedül –
mért csonkul ha kerekül
a MINDENSÉG