DERENGÉS, ÉJSZAKA, HAJNAL

Anya vizet melegít a kiskonyhában, közben hallgatja, ahogy a szomszéd részegen veszekszik a feleségével. Langyos, tücskös, földszagú nyáreste. A csupasz villanykörte éles fénye betáncol a bádoglavórba. Tölgyfamintás porcelánkancsóból kevés hideget önt a forróhoz. Szikrázó vízcseppek pattannak szét a kövön. Apa nézegeti az árnyékokat felesége hajlataiban, majd elé térdel, szappanozza a combját. Anya kibontja derékig érő fekete haját, és halkan kacag, nehogy a szomszédok meghallják. Kati akkor már létezik, habár egyikük sem sejti. Anya a lavór fölé guggol, keze szappanhabos. Aztán egy piros csepp rózsaszínűre festi a habot, majd még egy csepp és még egy. Apa riadtan teker rozsdás biciklijével az Olajmalomig, hogy segítséget hívjon. Mamika közben háromszor cserél lepedőt. A mentő hajnali derengésben fordul a Ceglédi útra. Másnap anya bágyadtan fogadja a kórházban égszínkék plüsskabátos kisfiát és apát. Még hét hónapot feküdnie kell, hogy a testvérét vesztett ikerbaba életben maradjon. Kati bent kucorog a sötétben. Fázik, és éhezik is, mert túl rövid a köldökzsinór. Ezt akkor nem tudják, hiába hallgatja az orvos rendszeresen a szívverését. Anya az altatásban zajló folyón kel át metsző téli szélben. Jégtábláról jégtáblára ugrik egy csecsemővel. A jégtábla megbillen, Anya beleesik a vízbe, a baba megfullad. Az újszülött feje búbját apa látja először. Kati nem sír fel, csak nyekereg, mint valami macskakölyök. Az orvos nevet, úri kisasszonynak nevezi, mert alva születik. Nagymama is ikreket hord negyedik terhessége idején a háború alatt, de elvetél. Megvadult a Madár, amikor egy orosz katona eléjük áll az úton, hogy szétlője nagyapa fejét, ha nem gurítja le az egyik hordó bort a kocsiról. Nagyapa hiába kap a gyeplő után, a ló félrerántja a kocsit. Nagymama az árokba esik, eltöri a karját. Még aznap éjszaka iszonyatos fájdalmak között megszüli a két halott magzatot. Nem kereszteli őket a pap. Nagyapa imádkozik értük, és a nászajándékba kapott tölgyfamintás kancsóból tiszta kútvízzel mossa homlokukat. Régi, lakkozott faládába teszik a tetemeket, lefizetik a temetőőrt, hogy rejtse el a hevenyészett koporsót a családi kriptában. Akkoriban anya még csak mászni tud. Megfeledkeznek róla a gyászban. Négykézláb kiszökik a nyitva hagyott ajtón. Hajnalban egy szőlőtőke alatt találják. A feje fölött kánya köröz, a csalitosban róka surran, az úton sátoros cigányok kurjongatva biztatják sovány lovukat a nagy homokban elült ponyvás kocsijuk elé fogva. Máskülönben Madár rendes lovacska. Viszi a gyerekeket iskolába tavasztól őszig. Aztán végigzötyögteti az üres kocsit a sárga-rózsaszín, hatszögletű kövekkel kirakott úton, befordul a kapun, és megáll az istállóban. A kockakövekre Kati emlékezni fog, de mire felnő, mamika eladja a házat a háború óta padláson felejtett német csukamáj konzervekkel, a cserép alá dugott bödön zsírral és az orosz dobtáras gépfegyverbe való töltényekkel együtt. Anyát csúfolják az iskolában az amerikai csomagból való fekete, estélyi bundájáért, amit vastag, piros bőrövvel fog össze magán. Mamika megcibálja anya copfjait, mert megint bolondot csinált Jónickáékból. Este későn, hegedűóra után, becsöngetnek hozzájuk a barátnőjével, majd az utcasarok mögül kuncogva lesik, ahogy előront a két öreg sodrófával, partvissal, hosszú hálóingre felkapott viseltes télikabátban. Pedig szeretik őt, régi képeslapokat ajándékoznak neki. Anya képeslapért zsemlét cserél, mert nagyon éhes. Kati is éhes lesz, állandóan az öklét rágja. Anyának nincs teje. Pokrócot terítenek a kiságyra, hogy ne zavarja a lámpa fénye. Éjfélre rendszeresen elfogy a levegő és legalább ötven fok van a pokróc alatt. A dupla hálózsákban csatakosra izzad a gyerek, furcsán kapkodja a levegőt. Azt hiszik, asztmás a vizesedő, salétromos faltól. Ahogy van, izzadtan, csatakosan pokrócba csavarják hát, és kilógatják éjszaka az ablakon. Tüdőgyulladása lesz. Az orvos könyörög, engedjék szanatóriumba, de anya hallani sem akar róla. Eszébe sem jut, hogy a gyerek a hőségtől fulladozik éjszaka. Kati hároméves, mikor központi fűtéses lakásba költöznek, a szobája fehér és világos, és a rohamok egyszerre megszűnnek, de a régi panaszokat még mindig a salétromos falra fogják. Anya néha nagyokat sikongat a másik szobában, Kati ilyenkor fejére húzza a takarót. Aztán egy nyáron győz a kíváncsiság. A Pandúr-szigeten vadkempingeznek. A sátor szúnyoghálós ablakán át lesi holdfényben lubickoló, meztelen szüleit. Anya ezüst fényben áll a parton, apa előtte térdel és szappanozza a combját. Anya kibontja a haját, ami még mindig a derekáig ér, és kézen fogva beszaladnak a lustán uszadék fákat, felpuffadt hasú állattetemeket hurcoló Dunába.

kép | vecteezy.com