Vidor Miklós

KASSZANDRA

1998 szeptember

KASSZANDRA

Egyszerre haránt megrepedt a fal
de nem hallottam moraját
tátongó sziklasebekből
törmelékpor szitált

Moccanatlan füleltem az éjszakába
se fegyvercsörgés se kiáltás
mintha csak árnyak törtek volna ránk

Szemem láttára történt
de arc alak sehol
Csönd volt hangtalan omlás
és akkor fölriadtam

Egyetlen pillantásba dermedt
a légnemű iszonyat
s menten torkomba fúlt
Nem mondhatom ki soha
nincs élő aki hinné

Szilárdan állt hálókamrám fala
szintúgy a város meredek öles
bástyái tornyai
hogy maholnap mindannyiunkat
maguk alá temessenek

kép | fortepan.hu