KÁRTYAVÁR
Iszonyú dörömbölésre ébredtem, a hídgerendát
gyepálta valaki, kikukkantottam
az egyik lőrésen; vastag alak állt a fáklyafényben
buzogánnyal verte a fát.
– Ki vagy, Idegen és mi járatban? – kiáltottam.
– Kártyázni jöttem – dörgött fölfelé a jövevény –,
összeállt már a parti? Hússzal beszállok!
– Kártyázni?! – hökkentem – De hiszen
mi végvár vagyunk!…
– Na és! – horkant felém a lovag
kort előzve szavával, de ekkor
jó Kapitány Urunk fője is megjelent
a másik lőrésben, nyilván a zajra, és
vastagon lekiáltott:
– Aztán miket tudsz, lovag?
– Hármas tarokk, bretli, preferánsz, de ha kell,
nasi nasi, ferbli, esetleg huszonegyes is…
Még ámulni se volt időm, jó kapitányom
rám dörgött azonmód:
– Eresszed le a láncot a jövevénynek!
Esztendeje várunk a törökre,
valamivel csak el kell verni a fránya időt…!