Kapitány Máté

SZERETET

FORDUL A KOCKA

SZERETET

Itt szeretni kell a vendéget, érti? Jakab bizonytalanul bólintott. Zavarta, hogy a szék a legkisebb fészkelődésre is nyikorgott alatta. Olyan volt, mint az idegesség hangja. A vele szemben ülő, feszített arcú, ötvenes nő mintha eltűnődött volna iménti, saját mondatán. Vagyis… A vendégnek azt kell éreznie, hogy szeretik. Igen, így pontosabb. Érti? Jakab ismét bólintott. Szüksége volt erre a munkára. Túl azon, hogy a beosztás az egyetemi órarendjével is összeegyeztethető lenne, nem talált ezen kívül olyan, aránylag jól is fizető állást, amiből az albérlete árát fedezni tudná. Persze, kemény lesz az éjszakázás, és kialvatlanul bejárni a gyakorlatokra, az előadásokról lehet lógni, de a gyakorlatokról nem, szóval igen, ez kemény lesz, viszont az álláshoz szükséges tanfolyamot már teljesítette, és most pozíciót kínáltak neki, ezzel a lehetőséggel márpedig élni kell, akkor is, ha még fogalma sem volt arról, hogyan kell szeretni a vendégeket. Mikor tud kezdeni, kérdezte most a rideg, szomorú pillantású nő, majd alig láthatóan szétnyitotta combját.

kiszámíthatalan körforgás

Talán az időtlenséget volt legnehezebb megszokni. Odabent foszlánnyá váltak a percek. Sehol egy óra, sehol egy ablak, csak a végeláthatatlan pittyegés, az egyszerre irritáló és felvillanyozó gépi dallamok, néha-néha egy győzedelmes rikoltás vagy a pusztító vereség velőtrázó üvöltése. Jakab ezekre eleinte még felkapta a fejét, ám rövidesen éppoly természetessé vált számára a mámor és a pusztulás kiszámíthatatlan körforgása és örök háttérzaja, mint mások számára a munkagépek zakatolása vagy a laptopok zümmögése. Az első időszakban feladatainak megfelelő ellátása minden figyelmét lekötötte. Ha lapot osztott a blackjackhez, ha a rulett súlyos, mégis könnyen pörgő kerekét forgatta, ha a craps kockáit gyűjtötte épp vagy zsetonokat tologatott, mindvégig lankadatlan figyelemmel összpontosított, hogy aztán hajnalban vagy kora reggel hazaérve rögtön az ágyba zuhanjon, és úgy aludjon néhány órát az egyetemi gyakorlatok kezdetéig, mint akit leütöttek. Ám néhány hét elteltével mozdulatai gyorsabbá és elegánsabbá váltak. Arcizmai már nem feszültek úgy a lázas koncentrációtól, tekintetével azt pásztázta csak, ami valódi figyelmet érdemelt. Már jutott ereje mosolyogni a játékosokra, és mind ügyesebben váltogatta beszédstílusát, felismerve, melyik vendég éppen mire fogékony. A vendégnek azt kell éreznie, hogy szeretik. A vendéget minél tovább kell a kaszinóban tartani. Szinte észre sem vette, de mint a fahasábból előbújó szobor, ő is, a többiekhez hasonlóan, lassacskán krupiévá vált.

vecteezy a poker player with playing cards and chips at a green 31695608

Kezdetben azért voltak fenntartásai a munkáját illetően. Azaz, nem volt egészen biztos abban, hogy ezek vajon tényleg saját aggályai, vagy sokkal inkább édesapja erkölcsi intelmeinek visszhangjai. Akárhogyan is, a hónapok múltával e hangokat is elnyomta a kaszinó fáradhatatlan morajlása, és ahogyan átjárta valamiféle bontakozó szakmai büszkeség egy-egy sikeresen levezetett bakkarát követően, vagy mikor életében először ászpókert osztott, a morális kételyek végleg az ajtón kívül rekedtek. Ha tomboló vesztest látott, már a kaszinó alkalmazottjainak belső köréből szemlélte az esetet, megoldandó munkaköri feladatként, és nem egzisztenciáját vesztett szerencsétlenként tekintve a gépeknek eső, majd az őt kivezető biztonságiakkal sírva ordító emberre. És hasonlóképpen, ha nagy nyereményével kérkedő figura ült az asztalánál, többé nem arrogáns faszfejként tekintett a játékosra, mint annak előtte, hanem cinkostársként, kinek fékevesztett öröme mintha az ő munkájának helyénvalóságát is hitelesítené.

A tartós kialvatlanság azonban nem maradt nyom nélkül. Jakab szeme alatt egyre sötétebb árkok barázdálták a sápadt bőrt, reggelente úgy kelt ki az ágyból, mint az alkoholmérgezettek, hogy aztán zsibbadt tudattól szédelegve végigbotorkáljon albérletének szűk terein, átgázoljon az utca folyamán, keresztülcsoszogjon az egyetem kongó csarnokán, és lezuhanjon az egyik kőkemény, lehajtható székre a teremben. Minden valószerűtlennek tűnt ilyenkor: a körülötte ülő többi hallgató, a vetítőnél magyarázó oktató, a padsorok merev rendje, a szünetekben lezajló beszélgetések, a büfé szegényes kínálata, a zárthelyi dolgozatok, a beadandók, de odakint a város ideges nyüzsgése, az autók suhogása, a közeli építkezés durva zajai is. Valahogy ez a világ fokról fokra elvesztette valóságosságát, és mint ilyen, szabályai is elvesztették jelentőségüket. Minél hétköznapibb, minél valószerűbb volt valami, Jakab ködös tudatállapotához annál kevésbé passzolt, így annál szürreálisabbnak is észlelte. És fordítva, a kaszinó álomszerű közege egyre realisztikusabbá vált, ráadásul az este leszálltával, amikor munkába állt, az egész napos ólmos fáradtság átadta a helyét annak a serkentő izgalomnak, amit gyönyörű munkatársnőinek látványa, a gépek éles hangja, a vendégek kedélyessége, a sorsok hirtelen változása táplált.

távoli zörej

Késni kezdett az egyetemi órákról, a beadandókat sem küldte időben, jegyei szapora ütemben romlottak. Hiába hívta félre a gyakorlat után az egyik oktató, hogy kifejezze aggodalmát, hiába tette szóvá édesapja is, hogy így sosem lesz belőle rendes ember, pedig jóeszű, elhivatott fiú, Jakab ezeket is csak afféle távoli zörejként könyvelte el, túlságosan is halk kopogásként a tudat ajtaján. A kaszinóban elégedettek voltak vele. Szupervízora, Márk, aki rendszerint ellenőrizte a krupiék munkáját, még becenevet is adott neki: Jackpotnak nevezte el, jót derülve saját leleményességén, ahogyan a fiú keresztnevét is kaszinósította. Márk egy este behívta Jakabot az egyik irodába, leültette, kávéval kínálta, hogyléte felől érdeklődött, nyájas mosollyal és totális érdektelenséggel hallgatta a fiú válaszát az otthoni feszültségekről, anyja betegségéről, az egyetemi kudarcokról, a pótvizsgák kilátástalanságáról, aztán leintette, és a lényegre tért.

vecteezy a person holding a card on a casino table 50532383

Te, Jackpot, mondta, ne érts félre, mert nagyon meg vagyunk elégedve a munkáddal, rég láttam ilyen tehetséget, komolyan, szóval, nyugi, nem kell parázni, amit most mondani fogok, azt csakis azért mondom, hogy még tovább tudj fejlődni, elvégre nekem ez a dolgom, a benned rejlő lehetőség kibontása, és ez felelősség, érted, afféle mentorkodás, fogd fel így, oké? Jakab moccanatlan ült a székben, ez a szék nem nyikorgott, ez puha volt, mint egy mindent elnyelő ingovány, talán túlságosan is kényelmes, mert érezte, hogy a játéktérben magába szippantott energia idebent, a sivár irodában, ebben a süppedő székben, mint a lufiból szökő levegő, úgy eresztett belőle, és kezdett minden valószerűtlenné válni megint, és ezt utálta, ezt szívből gyűlölte, mert ettől valahogy saját létezése is megkérdőjeleződött. Jakab nehéz fejjel bólintott, Márk pedig folytatta. Na, szóval, Jackpot, jobban kell szeretni a vendéget, oké, még jobban kell szeretni, tudod, miről beszélek? Jakab megrázta fejét, és közben úgy érezte, nem is ő rázza a fejét, hanem a szoba forog jobbra és balra, mintha vurslis rodeógépként ki akarná lökni őt a semmibe. Márk bizalmaskodva közelebb hajolt, émelyítő parfümillata Jakab arcába tolult. Az van, Jackpot, hogy neked azokat a vendégeket kell igazán szeretned, akiket senki más nem szeret. A nyomorultakat, tudod, a szerencsétlen szarháziakat, akiknek már nincs vesztenivalója, akiket belülről emészt az üresség, na, őket, ezentúl rájuk koncentrálj igazán, a többiekre ne vesztegess egy-két udvarias gesztusnál többet. A fiú biccentett, az iroda fel-le dobálta. A nyomorultakat szeresd igazán, ismételte meg Márk, és megpaskolta Jakab arcát, talán, hogy újra formába lendítse. Számukra kell azt az illúziót megteremtened, hogy ez az otthonuk, hogy ide hazajárnak! Jakab hallgatott. Jóeszű és elhivatott fiú volt, az apja is megmondta. Menni fog, sóhajtotta belül.

kellemetlen felelősségérzet

Jakab a félév végén passziváltatta magát az egyetemen. A tanulás még ráér, most egy kis tőkét kell felhalmoznia, anyagi függetlenségre szert tenni, mielőtt érdemben rá tud feküdni az egyetemi dolgokra. Megfogadta Márk tanácsát, és stratégiát váltott. Remek érzékkel ismerte fel, kiket lehet némi kiemelt figyelemmel a kaszinóhoz láncolni, és minthogy ő semmi mást nem tett, mint bátorította, biztatta ezeket az elkeseredett lelkeket, a bűntudattal továbbra sem kellett bajlódnia. Nem én vagyok nyomorúságuk okozója, mondogatta olykor magának, amikor mégis feltámadt volna benne valami kellemetlen felelősségérzet, nem én tehetek arról, hogy bántják őket otthon, nem én tehetek arról, hogy másokat bántanak. Jakab a Ház része volt már, és a Háznak nyernie kellett, a vendégnek csak játszani. Különben is, a nyomorultak többsége elsősorban veszteni járt ide. Persze, zokogtak, óbégattak, ocsmány módon káromkodtak, fenyegetőztek vagy könyörögtek ilyenkor, de a szemük azért nem hazudott, abban ott volt az a különös megkönnyebbülés, amikor saját elvetéltségük ismét, ki tudja hányadszorra, igazolásra került.

Aztán jött az a lány. Nem egyszerűen gyönyörű. Jakab nehezen tudta megfogalmazni, miért hatott rá ilyen erővel ez a lány, mert a szépsége bizonyosan szerepet játszott, de nem az volt a lényeg, hiszen Jakab kolléganői között is rengeteg vonzó nő volt, ők mégsem váltották ki belőle ezt az azonnali feltöltődést, ezt a hirtelen túlcsordultságot az élettel, ami inkább volt fájdalmas és kijózanító, semmint pozitív állapot. Igen, ez lehetett a titok, a valóság újbóli megpillantása, és benne saját gyarlóságának felfedezése, amihez nem kellett egyéb, mint a lány arcán megbújó tisztaság. Hamar kiderítette, hogy a lányt Csengének hívják, hogy húszéves, hogy nemrég hagyta el a barátja, hogy felejteni és tombolni jött ide. Csenge mindig Jakab asztalához ült, és amikor a fiú szemébe nézett, Jakab egyszeriben lebénult, hang is alig jött ki a torkán, komoly erőfeszítésébe került újra az osztásra és a többi beszélgetésre figyelni. Alig várta az estéket, és amikor Csenge nem bukkant fel a kaszinóban, szíve szerint kirohant volna az utcára, az eső áztatta városba, hogy nyomára leljen. De Csenge rendre visszatért. Túlságosan is sokszor ahhoz, hogy Jakabban ne támadjon fel a kínzó sejtés, hogy a lány bizony azok táborába tartozik, akiket megbízása szerint a kaszinóhoz kell láncolnia.

vecteezy casino table with chips and cards 46287060

Egyik este döntést hozott. Ha Csenge is veszteni jár ide, hát biztosítani kell, hogy nyerjen. Nem itt kell kapcsolódni hozzá. Itt nem szabad. El kell érni, hogy távol maradjon ettől az egésztől. A gépek primitív, dallamnak csúfolt kakofóniájától, az öngyilkosságot tervező vesztesek lélekbemaró üvöltésétől, a krupiék hazug nyájasságától, a világba vetett hit elvesztésétől. Most még közbe lehet avatkozni. Most még meg lehet menteni őt.

Jakab apróbb stiklikkel kezdte. A blackjackben úgy osztotta a lapot, hogy Csengének többször jöjjön ki húszhoz vagy huszonegyhez közeli összeg, mint a többi játékosnak. A rulettnél is volt már akkora rutinja, hogy dobásaival egy nagyjából hat számmezőnyi sávba érkeztesse a golyót, igazodva ahhoz, hogy Csenge épp milyen téteket játszott meg. Amikor a lány nyert, mindig ugyanaz a kacaj hagyta el ajkát, és mindig ugyanazzal az izgatott, kissé félszeg örömmel pillantott Jakabra, akit ilyenkor jóleső melegség öntött el. A játékok között egyre többször elegyedtek rövid beszélgetésekbe, amiben persze, benne volt a lebukás veszélye is, hisz Jakab Csenge felé irányuló kitüntetett figyelme könnyen szemet szúrhatott a többi vendégnek vagy a szupervízoroknak. Ám a szerencse nem hagyta el őket, és Csenge pénztárcája látványos duzzadásnak indult. Kell még egy, minden eddiginél nagyobb nyeremény, gondolta Jakab, egy akkora kaszálás, hogy azzal Csenge végre beteljen. Akkor aztán félrehívja, és megkéri, ne jöjjön ide többet, megkéri, hogy találkozzanak valahol odakint, elhívja randizni bárhová, csak messze innen.

a csalódottság árnya

Az egyik craps kör után Jakab Csenge mellé húzódott, és halkan a fülébe súgta, hogy a pókert még muszáj kipróbálnia, elvégre az az egyik legklasszikusabb játék itt, nem baj, ha nincs rutinja, bízzon benne, menni fog, Jakab szívesen segít. Rákacsintott a lányra, ám Csenge, ahelyett, hogy kedves mosolyával viszonozta volna, most valamiért döbbent pillantást vetett a fiúra, és bizonytalanul követte őt a pókerasztalhoz. Az első néhány körben Jakab nem osztott olyan jó lapokat Csengének. Néhányszor hagyta veszíteni, de éppen csak annyira, hogy a lány harci kedve feltámadhasson, motivációját viszont ne veszítse el. Közben leste a többi játékos reakcióit, és ha valamelyik arcán a gyanú legapróbb jelét felfedezte, óvatosabbá vált, kezével ügyesebben takarta a paklit, észre ne vegyék, hogy a lapok sorrendjét variálja. Egyikőjük, negyvenes, magabiztos fickó, dörzsöltebbnek tűnt, vele vigyázni kell, gondolta Jakab, de akár még fel is használható a cél érdekében, ha kellőképpen feltüzeli Csengében a kockáztatás vágyát. Igen, úgy kell osztani a lapokat, hogy ez a fickó egy ideig nyeregben érezze magát, és egyre merészebbeket emeljen, mert akkor egy all-innel el lehet kapni a tökét, hogy az összes zseton Csengéhez vándoroljon. Már vagy fél órája játékban voltak, Csenge zsinórban harmadszor vesztett, és arcán mintha az elszántság mellett már a csalódottság árnya is megjelent volna. Most jött el a pillanat, döntötte el Jakab. Ászpárt adott Csengének, a nagyhangú fickónak meg kapásból drillt, közben a szeme sarkából egy harmadik játékost figyelt, aki igencsak részeg volt már, mégis fokozódó gyanakvással szemlélte Jakab minden mozdulatát. A fiú odafordult a piáshoz, elsütött egy-két ócska poént, és miközben az ültében is dülöngélő férfi nehézkesen röhögött, átrendezte a paklit, hogy a flopnál úgy jöjjön ki minden, ahogy kellett. A játékosok megrakták tétjeiket, jött a turn. Újabb zsetonok hullottak az asztalra, a részeg kiszállt, és úgy dőlt hátra székében, mint aki alvásra készül. Végül jött a river, Jakab az ötödik lapot is felfordította. A fickónak, ahogyan azt a fiú előre eltervezte, fullja lett, Csengének ászpókere. Mikor a lány szemében felragyogott volna a lapjait leleplező meglepett öröm, Jakab egy finom mozdulattal jelzett neki, hogy tartsa a pókerarcot. Csenge ezúttal is döbbenten, sőt, némi haraggal pillantott vissza. Jakab ettől feszengett, de most nem hagyhatta, hogy elsodorja a baljós érzet, még nem ért véget a parti. A magabiztos fickó lenézően járatta végig tekintetét az asztaltársaságon, majd kevélyen all-int mondott. Jakab Csengére nézett. A lány már nem kereste az ő figyelmét, csak a lapjaira meredt, majd az asztal közepén púposodó zsetonhalomra. Gyerünk, gondolta Jakab, gyerünk, menjél vele, Csenge! Hosszú másodpercek teltek el. Aztán, amikor az öntelt figura odavetette a lánynak, hogy nem szégyen kihátrálni, baba, Csenge elvörösödött, és ő is betolta középre az összes zsetonját. Ez az, könnyebbült meg Jakab, és felszólította a játékosokat, hogy terítsék ki lapjaikat. A férfi, veszteségével szembesülve óriásit csapott az asztalra, majd szentségelve felállt, és otthagyta őket. Csenge most nem kacagott, lassú, fáradt mozdulattal ölelte át és vonta magához a zsetontömeget. Aztán ő is feltápászkodott az asztaltól, hogy beváltsa nyereményét. Jakab utánasietett, pedig észlelte, hogy a sorok között járőröző Márk egyre többször néz feléje, mint aki megsejtett valamit a csalásokból. Jakab utolérte Csengét, megragadta a lány vállát. Csenge megtorpant, visszafordult. Gratulálok, suttogta Jakab mosolyogva. Köszönöm, felelte hűvösen a lány, és ment volna tovább. Ez óriási nyeremény, mondta a fiú, most érdemes kiszállni. Ühüm, dünnyögött Csenge, miközben lesújtó pillantást vetett Jakabra. A fiú torka összeszorult, de nem hagyta annyiban. Ez egy borzasztó hely, Csenge, szólt most, egészen közel hajolva a lányhoz, kérlek, ne játssz tovább! Csenge hátrébb lépett, és úgy tűnt, a valóságban még ennél is sokkalta messzebb sodródott a fiútól. Azt hiszed, nem tudom, hogy belenyúltál a játékba? Hogy itt atyáskodsz felettem, bazdmeg, mintha valami kisbaba lennék?! Semmivel sem vagy jobb, mint az a faszfej a pókerasztalnál, csak ő legalább nyíltan vállalja, hogy mennyire lenéz. Beváltom ezt a nyereményt, de ezt sosem fogom a sajátomnak érezni. Folytatom, ameddig csak akarom, semmi közöd hozzá! Csenge újra elindult, Jakab meg utána, de akkor valaki elkapta a karját, és visszarántotta. Márk volt az. Gyere csak velem, Jackpot, beszédünk van egymással…

vecteezy roulette wheel with blue background and lights casino photo 23289713

A kaszinóvezető irodája jóval tágasabb volt Márkénál. A görnyedt hátú, kopaszodó férfi komoran terpeszkedett hatalmas asztala mögött. Jakab és Márk egymás mellett ültek, szemben a vezetővel. A sötét pillantású férfi alaposan szemügyre vette Jakabot. Szóval te vagy az a fiú, aki olyan jó érzékkel tartja itt a vendégeket. Jakab tiltakozott volna, de Márk bokán rúgta. Ő az, mondta Márk, és olyan alázatos mosollyal fordult a vezetőhöz, hogy Jakab egészen megundorodott tőle. Most mondja a szupervízorod, folytatta mély hangján a férfi, hogy ezúttal egészen rafinált módon sikerült befűznöd egy női vendéget. Nem, vágta rá Jakab kikelve magából, nem, semmi ilyesmi… Ám Márk ismét félbeszakította, behízelgő modorban sorolva azokat a lépéseket, amelyek hozzájárultak, hogy Csenge – akire csak kis picsaként hivatkozott –, a nagy, de nem saját jogán kiharcolt nyeremény hatására várhatóan folytatja a játékot, és átlép a második fázisba, amikor a mérleg a nyereségek felől a veszteségek irányába billen át, és onnantól megy minden magától, mint a karikacsapás. Jakab felugrott és az ajtóhoz rohant. A kaszinóvezető erőteljes hangja azonban megálljt parancsolt. Ha most leszaladsz hozzá, és próbálsz a lelkére hatni, hidd el, csak még jobban felszítod benne az ellenállást. Jakab megtorpant, szemben a fekete műbőrborítású ajtóval, aztán lassan megfordult, és visszalépdelt a székhez. Ahogy letelepedett, arca, tekintete kifejezéstelenné vált, újra igazi krupié volt, érzelmeinek biztoskezű őre. Helyes, bólintott a kaszinóvezető, és szélesen elvigyorodott. Nagyon meg vagyunk elégedve a munkáddal. Kár lenne egy ilyen tehetséget veszni hagyni, nem igaz? Ha elfogadod az ajánlatomat, holnaptól te is szupervízorrá lépsz elő. Jakab, még Márkot is meglepve, gondolkodás nélkül igent mondott. A kaszinóvezető szivarral kínálta, majd hozzátette, Jakab immár nem egyszerűen csak a Ház része, hanem a Ház egyik tartóoszlopa, ezért aztán reméli, a fiú nem fog csalódást okozni.

Jakab a rulettkerék mellett állt, lehengerlő stílusban csevegve a vendégekkel, de közben értő figyelemmel felügyelte az asztalhoz rendelt, még kissé tapasztalatlan krupié tevékenységét is. Csak néha-néha engedett meg magának egy gyors oldalpillantást, az egyik messzi asztal felé, ahol Csenge gyaníthatóan újabb veszteségre készült. Még mindig nem késő, tűnődött Jakab. Amíg itt vagyok, még segíthetek rajta. Azzal visszafordult a kerékhez, és csak hallgatta a vájatok között pattogó golyó fémes koccanásait. Egyszer talán megáll ez az egész.

kép | vecteezy.com