A SÁRKÁNY, A SZŰZ ÉS A LOVAG
Stílusgyakorlatok és történetvariációk [FELNŐTT MESE]

Romhányi Józsefnek és Raymond Queneau-nak
Alaphelyzet
Az alaphelyzet mondhatni klasszikus. Van egy falu, egy sárkány, egy szűzlány és egy lovag. A falu felajánlja a szűzlányt a sárkánynak, a lovag ezt nem nézi jó szemmel. A sárkány és a lovag összecsapnak.
Eposziasan
Szűznek a testét sárkány fogja megenni,
Reszket a lélek, dárdafogakkal bestia támad.
Imhol jő a segítség, szép paripán a vitéz,
Lándzsát ütni a szívbe, ez zakatol a fejében.
Bődül a sárkány, jaj, torkán pattan a szikra,
Pajzsot ránt a lovag, lángnyelv marja a kart.
Ó, ez a szűzlány, jó szíve mily hevesen ver,
Eldől a sárkány, bordáján most csizma tapos.
Jer hát, szól a lovag, s karjaiba fut a lány.
Enyhén erotikus fantasy-lektűr stílusában
Sötét éjszaka volt, csak a villámok világították meg a nedves sziklákat. A barlangban már ott pihegett a leány, megszaggatott ruhája épphogy eltakarta ágyékát. A falu őt ajánlotta fel a vadnak. Őt, a szüzet. A bestia ott magaslik felette, pikkelyes teste hatalmas, óriási, félelmetes, a villámok fénye vakítóan játszik a pikkelyeken. Elered az eső, kopogva veri a barlanghoz közeli fák levelét. De egy másik kopogás hangja is beletép az éjszaka addig dermesztő némaságába. Igen. Egy másik kopogásé. Egy dobogásé. Lódobogás kopog. Megjött a lovag. Igen. A hős. A szárnyas fenevadak legyőzője. A diadalmas vitéz. Trófeái között levágott trollfej, feldarabolt hidra, megnyúzott hárpia, fogtalanított vámpír, kettémetszett sötételf díszeleg. Most felüvölt a sárkány, felüvölt a lovag, felüvölt a lova. Elájul a szűzlány. Úgy fekszik a barlangi sziklán, mint egy látomás, egy tünemény. Egymásnak ront a sárkány és a lovag. A sárkány egyetlen csapással leteríti a vitéz hátasát, a szerencsétlen paripa kifordult belekkel csapódik egy fa törzsének. A lovag zuhanás közben ügyesen átbucskázik egy bukkanón, és azon lendülettel már vág is a pallosával, amit egy kézzel tart, noha kétkezes pallos. Izmai duzzadnak a sodronying alatt. Tüzet okád a bestia, lángra kap az erdő, de az eső sziszegve oltja el. Órákig küzd egymással a két ellenfél, újra és újra egymásnak feszülnek. Körülöttük kidőlnek a fák, kifordulnak a földből a sziklák, mennydörög az ég, a villámok szertetépik az éjszakát. Végül a lovag lándzsáját hajítja el. Mindent erre az egy mozdulatra tesz fel. Ha elvéti a célt, fegyvertelen marad. Ez itt a sors perce. Repül a lándzsa, mintha lassítva szállna, az esőcseppek legördülnek az oldalán. Nyílegyenes pályán száguld a lándzsa, felüvölt a sárkány, felüvölt a lovag, a ló teteme némán fekszik. Eláll az eső. A lándzsa célt ért. A sárkány torkából egy utolsó, fájdalmas bömbölés tör elő, a völgyben pihenő falu lakosai befogják fülüket, madarak reppennek fel a kidőlt fákról. Aztán meginog a gigászi, óriási test, és akkorát döndül, mikor becsapódik a földbe, hogy a lótest is beleremeg. A lovag térdre hull, nagyokat fújtat. Páncéljára, sisakjára könnycseppekként hull az eső. Az élet siratja a sárkányt. Feltápászkodik a lovag, remegő lábakkal lép a szűzhöz. Ébredj, szól, s a szűz felébred. Karjaiba veszi a lovag, oly gyöngéden, mintha egy álmot tartana. Hazaviszlek, suttogja, s a lány a fáradtságtól s talán a megkönnyebbülés súlyától elalszik a férfi védő közelségét élvezve. A lovag, karján a szűzzel, ellépdel a távolban. Hajnalodik.
Egzisztencialista
Mit ér a lét, ha célja pusztán szüzek fogyasztása, töpreng a sárkány egy délutánon, barlangja bejáratánál, a szűzlány testén könyökölve. S mi történik voltaképpen a szűz bekebelezésével? Csupán zsenge húsát élvezem? Vagy puszta valóját teszem magamévá, megtisztulva érintetlenségétől? Esetleg ez a világ rendje? Ez tartja forgásban az idő kerekét? Hogy mindenki a saját szerepét játssza? A falusiak a gyávát, a szűz a szüzet, a lovag az emberek között utolsóként megmaradt nemes bátrat, én, a sárkány meg a kapzsiságot, a világot igázó zsarnokságot? S mi van, ha mindez csak színdarab, előre megírt szöveg? Ekkor üvöltés hallatszik, megdöglesz, kígyó, harsogja a feléje csörtető lovag. Sóhajt a sárkány, kiengedi karmait. Színpadra, dünnyögi.
Családregényesen
Hídfői Perenor a nagy áradások idején vette nőül Petrezskai Ilinát. Békés-szép házasságuk három gyermekkel örvendeztette meg őket, Incéddel, Goromival és Elkával. Goromi és Elka nyájas és szerény felnőtté érett, Goromi feleségül vette a szomszéd falu legszebb lányát, Allaist, Elka pedig férjhez ment a helyi kovácshoz, Bondor Balkhoz. Gyermek egyik házasságból sem született. Testvéreivel ellentétben Hídfői Incéd vaddá és fegyelmezhetetlenné vált. Kötözködött, ivott, rosszhírű lányok ágyában ébredt. Mikor kitört a Fellegek Háborúja, Incéd bevonult katonának. Mindössze húszéves volt, mikor elesett. A halála előtti estén azonban a fogadós feleségével hált, s egy csodaszép leányt nemzett. Így született meg hamarosan a Hídfőiek egyetlen, igaz, a család nevét nem viselő leszármazottja, Piella. A fogadós, bár lelke mélyén talán érezte, hogy a gyermek nem az ő vére, nagy szeretetben nevelte a leányt. Tizennégy évvel később Piellát felfalta a sárkány. A Hídfőiek története itt ért véget.
Szodómia-gyanúsan…
A sárkány és a lovag hosszú-hosszú órákon keresztül küzdött egymással. A szűz és a ló összenézett.
… és határozottan erkölcsvesztetten
A falu vénjei kezüket tördelve, lehajtott fejjel ülnek a bölcsek kunyhójában. Feszült a csend az egész településen. Odakint vészjóslóan fütyül a szél. A hegy felől most szörnyű üvöltés hallik, a sárkány az. De hisz ez nem is szűz, üvölti. A vének szomorkás tekintettel néznek össze. Egy próbát azért megért, szól az egyik.
Munkásmozgalmi röpirat stílusában
Elvtársak! Vegyetek példát testvéretekről, Mihail Lovagorszkijról, aki családi életét s minden szabadidejét alárendelte munkájának, hogy vére-verejtéke hullajtásával legyőzhesse a nemzetünket rabigába hajtó, gaz kapitalistát, Steve Dragont. Éljenek soká a Mihail Lovagorszkijk, s vesszenek a mindenkori Steve Dragonök! Ébredjetek, elvtársak! Ti vagytok a jövő nemzedéke!
Southparkosan
A lovag nagy csapást mért a sárkány nyakára, ám a bestia az utolsó pillanatban kitért a támadás elől. A halálos sújtás így Kennyt érte. Szemetek!
Altatóvers formájában
Itt van már a bársony-este,
Aludj, aludj, te kis beste!
Nincsen ma több szüzecske,
Fájna, ó, a pocid tőle.
Aludj szépen, kicsi sárkány,
Holnap vár a lovag-ármány!
Szép torkodat majd kitárod,
Kedvenc nótád lángra váltod.
Receptkönyv stílusában
Végy egy szüzet! Várd meg, míg elalél. Tekerd be friss fatörzsbe, szórj a tetejére gibraltári homokot vagy trágyát. Hagyd pihenni egy órán keresztül. Amikor kellőképpen megizzadt, tekerd ki a fatörzsből, és pirítsd meg egy kicsit, lassú tűzön, közepes torokfokozaton. A legízletesebb félig átsütve, porhanyósan, aranylón. Páncélon vagy pajzson tálalva ajánljuk, kivert lovagfogak köretével.
Heti horoszkóp stílusában
A szűz csillagjegybe tartozó olvasók ezen a héten nem várt kellemetlenségre számíthatnak, ami jelentkezhet munkahelyi vitákban, egy régi szerelem felbukkanásával a családi életben, vagy egzisztenciális bizonytalanságként – akár egy sárkány általi felfalatás formájában. Mindez a dupla bolygószembenállás miatt. Ha a hétvégéig kihúzzák, sorskönyvük a szerencse terén megmutatkozó gyors javulást és egy lovagias szeretőt ígér.
Fiataldemokratikusan
A lovag hozott magával még egy embert, és kétharmaddá aprította a nyugat felé forduló sárkányt. Focilabda nincs nálad?, kérdezte az unatkozó szűz.
Balliberálisan
Most mi van, háborodott fel a szűz, nem is segítesz?! Úgy érzem, minden lény megérdemli, hogy kellő türelemmel megismerjük és megértsük indítékait, mielőtt személyiségi jogait vagy méltóságát sértenénk, felelte a lovag. A sárkány vállat vont, és elrágcsálta a zsörtölődő leányt.
Bulvárosan
TRAGÉDIA!!!! Életének háromszázötvenedik esztendejében elhunyt a Sárkány, akit különös kegyetlenséggel ölt meg a Lovag (32). SZERELEM SZÜLETŐBEN!!! Lovag (32) és Szűz (18), a köztük lévő nagy korkülönbséggel nem törődnek. Azt vallják, az igazi szerelem nem ismer határokat. Olyan cuki és erős, mondta el lapunknak Szűz, mikor a lovagról kérdeztük. Jól lenyomtam a Sárkányt, tette hozzá Lovag, a k***a anyját neki! A szerelmespár Ibizán tölti a mézesheteket. FRISS!!! Lovag és Szűz szakítottak. Lapunknak elmondták, hogy valójában mindketten Sárkányt szerették.
Chat-stílusban
Hali, #Szűz, itt vok. Cső, #Lovag, mizu? #Sárkány halott. ROFL, LOL!!!! Kép megosztása. OMG, az ott a szíve? #Sárkány bejelentkezett. Na ne, ez valami vicc?!
Szkeptikusan
Siess, kiabálták neki a falu asszonyai, siess, balga, hát mindjárt felfalja szegényt! Unottan legyintett a lovag. Mindenki tudja, hogy sárkányok nem léteznek. Francba, gondolta a szűz a hegyen, hová tűntek az igazi pasik?! Eldobta a papírmasé sárkányt, és mérgesen lekászálódott a szikláról.
Szerepzavar
Ült a sárkány a hársfaágon, szájában import ementáli,
Hol a lovag, hol a csörténk, csak nem elment meditálni?
Nincs itt lovag, nem kell félned, téged nem fog orrba vágni,
Lent így szólt a szűzleány, páncélban, mint az orleans-i.
Sötétben
Ez a te lábad, kérdezi a lovag. Nyerít a ló. Ne tapizz, sikolt a szűz. Ó pardon, dünnyögi a sárkány, azt hittem alma. Csámcsog a ló. Te mit eszel, kérdezi a lovag. Ugye, nem a szűzlányt?! Én itt vagyok, szól a szűz. Hát, így pusztult el az utolsó sárkány.