Horgas Béla

KAMPÓ

1999 szeptember

KAMPÓ

kampót fölülről találomra beakaszt
megrántja és húzza húzza
mindegy merre meddig amíg
                                  tart ellenében bármi folytonos
                                                 csak húzza
                                               miért? ne ne-
                vettess a tettes a tetves létezés
nincs hol mit mibe belekötni
                                                        nincs oly csel
               az sem ha vitetnéd magad ravaszul
                 vadul tettetnéd mintha te tennéd
           s a fölülről találomra beléd vágott kampót te
vagy te is már
mindegy is milyen irányban mennyire
       de löknéd de nem de mi a nem a peloponnészoszi
         háború első halottaira szólt a sirató színpadi szó
               „az év elvesztette tavaszát”
mint örökös színdarab örököseit minket
most konstitu-prostitu-
               ál ahogy toronyból fáklyákat gyújtanak a bombák
                                    bombasztikus minden értelemben ér
                                            telemre hiába is hivatkoznál ér
                           dekre se már nincs az is fölismerhetetlen
                       a fölrobbant vegyi kombinátok
                       zsíros-vörös sárga-fehér füstje
        fedi el a világ repedéseit a humanitárius háború
                           kínjában csak haldoklás
                                  nem vajúdás
                      ezt tudja ez az év is veszteni
még van mit
még van idő még jő a nyár fényes üveghúsú óriások
                       térdein még ott ring a tenger majd az ősz tengert
                            ütik majd megint evezőkkel az elűzöttek
                                  borzongva lesem tavaszod vesztén
                                         mit tudsz még te év
                                                                                    megsem-misí-teni

 

kép | a költő műve