Horgas Béla

KAMPÓ

1999 szeptember

KAMPÓ

kampót fölülről találomra beakaszt
megrántja és húzza húzza
mindegy merre meddig amíg
tart ellenében bármi folytonos
csak húzza
miért? ne ne-
vettess a tettes a tetves létezés
nincs hol mit mibe belekötni
nincs oly csel
az sem ha vitetnéd magad ravaszul
vadul tettetnéd mintha te tennéd
s a fölülről találomra beléd vágott kampót te
vagy te is már
mindegy is milyen irányban mennyire
de löknéd de nem de mi a nem a peloponnészoszi
háború első halottaira szólt a sirató színpadi szó
„az év elvesztette tavaszát”
mint örökös színdarab örököseit minket
most konstitu-prostitu-
ál ahogy toronyból fáklyákat gyújtanak a bombák
bombasztikus minden értelemben ér
telemre hiába is hivatkoznál ér
dekre se már nincs az is fölismerhetetlen
a fölrobbant vegyi kombinátok
zsíros-vörös sárga-fehér füstje
fedi el a világ repedéseit a humanitárius háború
kínjában csak haldoklás
nem vajúdás
ezt tudja ez az év is veszteni
még van mit
még van idő még jő a nyár fényes üveghúsú óriások
térdein még ott ring a tenger majd az ősz tengert
ütik majd megint evezőkkel az elűzöttek
borzongva lesem tavaszod vesztén
mit tudsz még te év
megsem-misí-teni

 

kép | a költő műve