(EGYENKÉNT MÉRIK…)
2002 március
Egyenként mérik a piacon
darabra súlyát a legszebbnek.
Búcsúzunk tőled,
szüleid, gyermeked!
Nem történt semmi, csak visszatért.
A magok meghalni nem tudnak,
a múlandóak elkülönülnek.
Rokonok, barátok,
kedves egybegyűltek!
Ne álljanak odakünn, szüljenek már beljebb!
Nyár jön és ősz, és télre a tavasz,
az ártatlanság ölünkbe hull.
Köszönjük szépen
a szíves meghívást!
Megnyílsz, majd eltűnsz a csemegén túl.