(A LOVAKRÓL)

Ne szokj rá a lóra!

Egymás részévé váltok – valóra,
s játszani fogtok elmaradottan,
mint legkedvesebb testdaraboddal;

találd ki, hogy mire gondolok.
Nem talált. A szívre gondoltam,
a lüktetőre, rángatózóra,
az osztottra, melynek két felében
kamra van és pitvar… Gondolj csak bele.

Mert: van ló, s vannak a lovak,
ahogy Krisztina, Judit és Melanie,
és van vágy, és van a szerelem,
és van „csak te”, és „soha”, és „már megint”,

és Kóbor és Veszetten és Amarra.
Nem fogod bírni ló nélkül!
Nem fogod bírni Amarra nélkül,
nem fogod bírni Melanie nélkül,

úgy leszel, mint… Akit elvágtak.
Ne szeress. A lovak elmúlnak,
a nőket… Elhagyod. A kurva istenit…!

Én is lovas voltam. Hallgass a szóra:
Ne szokj rá a lóra.

kép | jumpstory.com