EGY NÉPDALRÓL

Csillagom, révészem

Csillagom, révészem, vígy által a Dunán,
Uramról maradott subám neked adom.
Nem viszlek át, nem biz’ én,
Mert nagy zaj mén a Dunán,
Mert nagy zaj mén a Dunán.

Csillagom, révészem, vígy által a Dunán,
Uramról maradott lovam neked adom.
Nem viszlek át, nem biz’ én,
Mert nagy zaj mén a Dunán,
Mert nagy zaj mén a Dunán.

Csillagom, révészem, vígy által a Dunán,
Uramról maradott magam neked adom.
Át is viszlek, át biz’ én,
Át is viszlek a Dunán,
Megcsókollak a partján.

A népdal két ember hangján szól, nem történetet mesél, mégis sok mindent elárul a szereplőkről: egy özvegyasszony szeretne átkelni a zajló Dunán. Mi elől menekül? Hova igyekszik? Egyenként, versszakonként felajánlja minden „uráról maradott” értékét a révésznek a szívességért cserébe. A suba és a ló után az utolsó tétel: „uramról maradott magam neked adom” épp azért meglepő, mert grammatikailag és logikailag tökéletesen illeszkedik a szövegbe. Arról lenne szó, hogy a révész kihasználja az asszony kiszolgáltatott helyzetét, és arra kényszeríti – nagyobb érték híján, másodkézből –, hogy magát is áruba bocsássa? Így, kívülről nézve a történet nem szép, bár sok nehéz helyzetben (pl. háborúban) elképzelhető. A népdal azonban drámai jelenetet örökít meg. Az asszonyhang már a megszólításban magáénak tekinti a révészt, ennek jele az egyes szám első személyű birtokviszony: csillagom, révészem. Csak konvenció, vagy eleve több közük van egymáshoz? A nő kikezdene a révésszel, elárulva a férj emlékét? Az áru és az árulás mégsem kapcsolódik szervesen a dalhoz: mint lírai mű, dallammal, a szöveg gyönyörű. Egy másik változatban az utolsó versszak utolsó három sora: Általviszlek, által én, / Aranyszőrű paripán / Megölellek a partján. Ez talán még erőteljesebben sugallja az érték megőrzésének mozzanatát, a révész védelmező gesztusa mintha mesebeli módon meg tudná óvni az asszonyt attól a veszélytől is, ami elől menekül és attól is, ami várja odaát. A motívumot inkább Nagy László kötetünkben^[1] is szereplő kiáltásával vonnám párhuzamba: ki viszi át, fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra!

1. A jegyzet a Vigyél át, révészem című antológiába készült. ↑

   kép | Fortepan / Schermann Ákos