Kállai Katalin

VIRTUÁLIS NYOMUNK A KŐRENGETEGBEN

VIRTUÁLIS NYOMUNK A KŐRENGETEGBEN
Még Zeusz sem ismerné ki magát
az én helyemben, e kőrengetegben.
Hogy ki mindenki voltam, elfeledtem;
sorsom, hogy sivár falak közt utált
utam rójam. Egyenes folyosók,
amik idővel kör alakúakká
görbülnek. Kőből néhány ócska korlát,
amiket a sok év elkoptatott.
Néhány félelmetes nyomot találtam
a sápadt porban. Konkáv délutánok
panaszos bőgést vagy rég elkiáltott
bőgés visszhangját sodorják utánam.
Tudom, az árnyékban vár Valaki,
e Hadészt alkotó hosszú magányok
elcsigázója, ki vérre sóvárog,
s ki halálom falánkan figyeli.
Keressük egymást. De jó volna, ha
a várakozás véget érne ma.
Jorge Luis Borges: A labirintus
Imreh András fordítása

nem volna jó
ha ott lennék
ha nem volna
muszáj
hogy lássam
amit látok
egyenes folyosók
befelé mélyülő
délutánok
a sápadt porban
más itt az idő
ami leszűrődik
az már a múlt
– gazdád lett
ő rendelkezik –
ami van
felszívódik
virtuálisan
atomnyi párás fellegek
száz és száz évezredbe
lökik vissza
a frissen elhullt
évtizedeket
úgy tűnnek el
ahogy a tejút is egyszer
nyom nélkül

kép | vecteezy.com