ELŐTTE
ismeretlen arc
egyidős velem
tekintete végtelen
a szépen szép
létezés
elszakadsz maradsz
a kettő közötti burokban
a könnyebbet választod
nyújtod a kezed
tán fölrántanak
a szorítás szépségéből
végül a fájdalom marad
légy még kicsit
hátha egymásra találtok
vele aki
eddig nem volt
ahogy te se