A TIGRIS
WORLD PRESS PHOTO
W. B. versére
Tigris tigris éjszakánk
erdejében kósza láng
rettenető kéz szabta rád
elveszett szimetriád
Katlanná vált hűs hegyek
mélyén forrni kezd szemed
harcok hőse tűzben égsz
nem borít be a sötét
Szívedet nyaldossa láng
Fáradt izma egyre ráng
Emlékszik az újszülött
Karja lába hogy nyüszög
Agyadba vájt már a Nap
Fogaidban tűzagyag
Gyilkos terror csap le rád
Anyád fiad már a láng
Mikor egyszer vége lesz
Add nekem tekinteted
Bárány lettél szép alak
Rácsok közé tűz a Nap