A KÜLDETÉS
[A HONOLULU-STAR REGGEL INDUL]
a négy nációból amelyik
az asztalnál tanyázott
csupán a pármai sonka volt
úgy-ahogy magánál a francia
három matrózkoktél után
kidőlt a cseh tíz
sörig bírta akit pedig
(az egyszerűség kedvéért)
magyarként emlegettek
elunt várni a nyolcadik
pohár borára
hazament
így lett vége a világméretű
forradalomnak amelyet
évszázadok óta jósoltak
az univerzum megnyugodott
távoli galaxisok adták
egymásnak a hírt
maradt még nekik kis
idő
miután a végtelenül
véges univerzumban
vegyszerek andalító illatába
burkolózva beköpködték égi
szeméttel a helyet
ahol nemrég valami
transzcendenst kerestek
de már belátták csak magukban
bízhatnak fényezni kezdték
a kövek közé szorult
fűszálakat benzinmotoros
szerszámaikkal hogy
kihasználják a keveset
ami még maradt
szerették a gyerekeiket
de rémmesét már nem
mondtak nekik
megelégedtek a valósággal
azután fölszálltak egy
űrhajóra hová megyünk
kérdezte egy selejtezésre
váró mesterséges
intelligencia de
ők csak
hallgattak