JÖVŐKÉP
1997 január
Karattyol bent a tavi géphang
személytelen a délután
lehet nyár és lehet tél majd
szerelme nem fogja szaván
fekszik az érdes rongypokrócon
a gyermekkor sara veszi
körül ruhaként folt a folton
húszfilléresét keresi
álmában folyton mert hiányzik
a kurva sorsból valami
mi haszna már nem ázik-fázik
elvesztek hol-volt szavai
kóborol, fekszik, téblábolgat
pótcselekvésekkel teli
földjén egyre megy: tegnap, holnap
nem lehet megmenteni