MESTEREK NYELVÉN
Bár nem vagyok otthon az égben,
sőt földi lakásom is épp hogy,
már nem keseríti a szívem
sem szerelem, sem az éhkop.
Még gazdag, erőtlen eszemmel
van, hogy valamit megutálnék,
nagy szívem idétlen, a tenger
lüktet, akár a halánték:
mind jó, ami elvisz a végig,
nincs rossz, ami fájna is érték,
majd sorsomat is lecserélik,
s alhat az egyszeri vendég.