[BELÉD LESEK…]

Beléd lesek, mint esténként az alacsony ablakokon be-benézek a szobákba.
Persze magam, mit keresnék? Te is tudod, azért hagyod. Reménykedsz, hogy
amikor majd megtalálom magam, te jössz, s hagyom én is, hogy belém nézz.
Igen, hagyom. Csontjaimba karcolhatod nevedet, ha úgy akarod. Szívem alatt
tüzet rakhatsz, mellkasomban lubickolhatsz, körmöm alatt ágyat vethetsz, megpihenhetsz.

Tüdőm gyára befogadja könnyű tested.
Ne kényszeríts vallomásra. Hadd hallgassak.
Rólad is és magamról is. Tudunk mindent már egymásról. Csak figyeljük,
döbbent csendben, mint barangol összevissza testünkben a másik vére.

kép | jumpstory.com