JÉGSZONETT

Tekintettel a hóhelyzetre, télre,
leengedem a redőnyöket, ne fázzak.
Mondjuk úgy, készülök a szegénységbe.
Nem engedek a termosztátnak.

Nem tekerem följebb az elérhetőnél.
– A kényelem nem költőknek lett kitalálva. –
Hiába ordít csontőrlő szél,
csak a lekvár emlékezik a nyárra.

Minden rendszerűen kegyetlen.
A mínuszokat nem üti el a tik-tak.
Léptek alatt sír a hó, reccsen.

A lélek elkóborol, itt hagy.
Menjen. Az ajtót csak betettem,
nem zártam kulcsra, hátha benyitnak.

kép | Tim, flickr.com