Asztalos András

JÁTSZAT

1998 július

JÁTSZAT

A látszat néha csal.
Csalsz, hát látszat vagy
– játsszad csak, hogy
erős vagy és szobatiszta; mit ér,
ha fosnak rád.
Te jelentéktelen vagy, önmagadban.
Tetteid jelentősek, önmagukban
– játsszad csak, hogy
nem vagy álszent, hogy ekképpen
vagy szent, játsszad csak, keményen, ernyedten.
Úgyis a ki nem mondott beismeréseidet elkárogják
ítéletként örököseid,
a sírodszéli varjak
– látszat lesz az is,
„hol volt, hol nem volt” – károgás.

kép | shutterstock.com