Cselik Ágnes

JÁTÉK- ÉS HALÁLVARIÁCIÓK A NOVELLÁBAN

2002 március

JÁTÉK- ÉS HALÁLVARIÁCIÓK A NOVELLÁBAN

Homo ludens vagyis játékos ember. Kosztolányi Dezső büszkén vallja magát homo ludensnek. De mint minden, a játék is kétélű. Lehet megtartó erő a semmibe hullás ellen; végső kapaszkodó. Azt játszom, hogy élek, hogy van mit remélnem, sőt, hogy boldog vagyok. Ugyanez a játék máskor, más helyzetben segítség helyett elkeseredésbe taszít, lehet veszélyes. Életveszélyes. Sohasem az eszköz hibás, hanem aki felhasználja.

Unalomig ismert történet a szerencsejátékos esete: kaszinóba megy, mindent elveszít és öngyilkos lesz. Az igazi művészet azonban megtöri a kliséket, nem az elvárásainkat teljesíti be, meglep, „…épp a valóban szép művek, ha figyelemmel hallgatjuk őket, hozzák a legnagyobb csalódást, mivel elképzeléseink közül egyetlenegyet sem vált valóra egy valóban egyéni benyomás.”1

Csehov a következő ötletet jegyezte fel: egy ember Monte-Carlóban elmegy a kaszinóba, nyer és öngyilkos lesz. Azt hiszem, hogy Ricardo Piglia Egy nő című novellája Csehovnak ebből az ötletéből ered. Piglia 1986-ban megjelent esszéjében — Tézisek a novelláról — eljátszik már a gondolattal, vajon hogyan írná meg Csehov ötletét Hemingway, Kafka és Borges. Aztán a maga módján ő is megírja Csehov témáját, és a novellát beleszövi Az eltűnt város című regénybe.

nincs valódi cselekvés

Az eltűnt városban a nyelv szinte teljesen absztrakt. Jó példa erre az Egy nő is. A főszereplőnek nincs neve, nem személyiség, csupán egy aktáns: egy nő, a novella terében nem is feleség, és nem anya. Nincsenek emberi kapcsolatok (szeretet, barátság vagy akár gyűlölet), épp ezért nem jelenik meg konfliktus, nem tudjuk sem a család elhagyásának, sem az öngyilkosságnak az okát, és nem működik a hagyományos értelemben vett logika sem. Akit nem ismer senki, nem hívja fel a recepciót, hogy ne zavarják, és aki öngyilkosságra készül, nem húzza be a függönyt, mert reggel már nem fogja felkelteni a napfény. Nincs valódi cselekvés, a nő elutazik, de az utazásnak nincs konkrét célja, kedvetlenül játszik, mellékesen nyer és mellékesen lesz öngyilkos. A novellában ábrázolt kifacsart, elidegenedett világban az öngyilkosság „természetes”, „logikus” cselekedet.

shutterstock 708470494 1

Talán csak az vigasztaló, hogy minden szándékos puritánság ellenére maga a novella megírása lázadás az ábrázolt világ ellen. Állításom bizonyítására lefordítottam a Tézisek a novelláról című esszét, Az eltűnt városból pedig az Egy nő című novellát.

TÉZISEK A NOVELLÁRÓL

I. Csehov a következő anekdotát jegyezte fel egy helyütt:„Egy férfi Monte-Carlóban elmegy a kaszinóba, nyer egymilliót, hazamegy, öngyilkos lesz”. Klasszikus formájú novella jelenik meg ebben az elbeszéléscsírában.

Az előre látható és konvencionális esemény helyett (játszik-veszít-öngyilkos lesz) a bonyodalom paradoxonként is felfogható. Az elbeszélés elválasztja a játék és az öngyilkosság történetét. És éppen a szétválasztás ad kulcsot, hogy leírjuk a novella kettős természetét.

Első tézis: Egy novella mindig két történetet mesél el.

II. A klasszikus elbeszélés (Poe, Quiroga) elsősorban az 1. történetet mondja el (a játék történetét) és titokban, az 1. történet hézagaiba szőve bontja ki a 2. történetet. A látható történet titkos történetet rejt, amit a novella elliptikusan és töredezetten mesél el.

A meglepetés akkor következik be, amikor végül a titkos történet felszínre bukkan.

III. Minden történet elmesélhető más és más módon. A két történet azt jelenti, hogy két különböző ok-okozati (kauzális) viszonyra épülő rendszert használunk. Ugyanazt a történést egy időben két, egymással ellentétes narratív logika mozgatja. A novella alapelemeinek kettős funkciója van, és mindegyik történet másként használja fel azokat. A találkozási pontok adják a novella szerkezetének alapjait.

ironikus okozati összefüggés

IV. A halál és az iránytű2 elején egy kufár úgy dönt, hogy könyvet ad ki. Ez a mozzanat a titkos történet felépítéséhez szükséges. De hogy lehetséges, hogy a gengszter Red Scharlach tisztában legyen a bonyolult zsidó hagyományokkal és misztikus, filozofikus csapdát állítson Lönnrotnak? Borges felkínál egy könyvet Red Scharlachnak, hogy ihletet merítsen, ugyanakkor arra is használja az 1. történetet, hogy álcázza a könyvnek ezt a szerepét: látszólag a könyv azért jelenik meg, mert kapcsolatban és ironikus okozati összefüggésben áll Yarmolinsky meggyilkolásával. „Azoknak a kufároknak az egyike, akik rájöttek, hogy bárki emberfia hajlandó megvenni bármilyen könyvet, közreadta A hászidok szektájának történeté-t népszerű kiadásban.” Ami az egyik történetben csupán kiegészítés, a másikban alapvető elemmé válik. A kufár könyve csak egy példa arra az ambivalenciára (ilyen még a Dél című novellában az Ezeregyéjszaka motívuma, a sebhely A kard ívében), ami a novellát mint mikroszkopikus szerkezetet működteti.

shutterstock 794749804 1

V. A novella titkos elbeszélést foglal magába. Nem rejtett, az értelmezéstől függő jelentésről van szó: a rejtély olyan történet, amit enigmatikusan mondunk el. Az elbeszélés stratégiája a kódolt történet szolgálatában áll. Hogy lehet úgy elmondani egy történetet, hogy valójában egy másikat mesélünk el? Ez a kérdés foglalja össze a novellával kapcsolatos technikai problémákat.

Második tézis: a novella formájának és a variációknak a titkos történet a kulcsa.

VI. A novella modern változata (Csehov, Katherine Mansfield, Sherwood Anderson, vagy Joyce Dublini emberekje), már eltávolodik a meglepő végkifejlettől és a zárt szerkezettől; felhasználja, de sohasem oldja fel a két történet közötti feszültséget. A titkos történetet egyre hézagosabban mesélik el az írók. A Poe-féle klasszikus novella, miközben elmondott egy történetet, jelezte, hogy van másik történet is; a modern novella úgy mesél el két történetet, mintha csak egyről volna szó.

Ennek az átalakulási folyamatnak első összefoglalása Hemingway jéghegy-elmélete: a legfontosabbat sohasem mondjuk ki. A titkos történet az elhallgatottból, a beleértettből és az utalásokból bontakozik ki.

VII. Hemingway egyik legfontosabb novellája, A Nagy Kétszívű folyón olyannyira elrejti a 2. történetet (a háború hatása Nick Adamsra), hogy a novella egy horgászkaland triviális leírásának tűnik. Hemingway minden ügyességét latba veti, hogy a titkos történet hermetikus maradjon. Mesterfokon alkalmazza a kihagyás művészetét, és ezzel eléri, hogy érezhetővé válik a másik elbeszélés hiánya.

Vajon mit kezdett volna Hemingway Csehov anekdotájával? Pontos részletességgel meséli el a játékot, a környezetet, a játékos fogadási stratégiáját, a fogyasztott italt. Soha nem mondta volna, hogy ez az ember öngyilkos lesz, de úgy írja meg a novellát, mintha az olvasó ezt eleve tudná.

VIII. Kafka a titkos történetet világosan és egyszerűen mondja el, a felszíni történetet pedig titokzatosan meséli, amitől ez enigmatikussá, homályossá válik. Ez az inverzió a „kafkaiság” alapja.

Csehov anekdotáját megírva az öngyilkosság történetét Kafka teljes természetességgel és nyíltan tárgyalná. A szörnyűség a fenyegetően elmesélt játékban sűrűsödne.

IX. Borges számára az 1. történet műfaj, és a második történet minden esetben ugyanaz, mint az első. Borges mindig a műfajok kínálta narratív variációkat használja fel, hogy tompítsa és elrejtse a történet lényegi monotóniáját. Borges minden elbeszélése ezen a technikán alapul.

kettősség

A látható történetet, a játék történetét a csehovi anekdotából Borges vagy egy hagyomány, vagy egy műfaj (enyhén parodizált) sztereotípiái szerint alkotja meg. Játék egy raktárban például, Entre Rios tartomány síkságán, amit egy öreg, Urquiza lovasságába tartozó katona mesélne el, aki Hilaro Ascasubi személyes barátja. Az öngyilkosság történetét a kettősség határozná meg, s hogy egy ember élete egyetlen olyan pillanatba sűrűsödik, amely eldönti sorsát.

X. Borges a novella történetében azt az alapvető változást vezette be, hogy a 2. történet rejtett szerkezetét tette az elbeszélés témájává.

Borges olyan ember mesterkedését meséli el, aki perverz módon titkos fondorlatot sző a látható történet szálaiból. A halál és az iránytűben a 2. történet Red Scharlach tudatos alkotása. Ugyanez a helyzet Acevedo Bandeirával A halottban; Nolannal Az áruló és a hősbenés ez Emma Zunz esete is.

Borges (Poe-hoz és Kafkához hasonlóan) képes volt az elbeszélés nehézségeit anekdotává változtatni.

XI. A novella azért jön létre, hogy mesterségesen láthatóvá tegyen valamit, ami eddig rejtett volt. Annak az egyedülálló élménynek mindig újraéledő keresését reprodukálja, ami lehetővé teszi számunkra, hogy az élet homályos felszíne alatt titkos igazságot pillantsunk meg. ,,A hirtelen pillantás, ami által felfedezzük az ismeretlent, nem egy távoli terra incognitában, hanem a közvetlen közelében” – mondta Rimbaud.

Ez a profán megvilágosodás maga a novella.

shutterstock 39602935

EGY NŐ

Volt egy kétéves fia, de úgy döntött, hogy elhagyja. A gyerek négykézláb mászkált a lakásban, ő egy hosszú övvel a mennyezetről lógó karikához erősítette, és viaszosvásznat terített alá. Volt rá gondja, hogy eltolja és a falhoz támassza a bútorokat, a lakás így szinte üres lett, a gyerek nem érhetett el semmit. Írt egy üzenetet a takarítóasszonynak, amiben elmagyarázta, hogy el kellett mennie ügyeket intézni. Reggel hét óra volt, és amikor a férj elment dolgozni, már amikor kocsival befordult a sarkon, ő taxit hívott és felszállt a Retiróból induló első távolsági vonatra. Másnap San Luis provincia határában, egy kis faluban volt. A hotelbe az anyja nevén jelentkezett be (Lía Matra). Délután aludt és este elment játszani a kaszinóba. A rulettben a sors arcát figyelte. Akik ott játszottak, férfiak és nők, ugyancsak válaszokat kerestek, mindannyian külön, elszigetelt, mikroszkopikus valóságban. (Ezek a krupiék, gondolta, gyászosak, és szerette volna ágyba vinni az egyiket.) A kaszinó szegény volt, a szőnyeg égszínkék, és ő azt gondolta, hogy a pokol is így lehet feldíszítve. Félig üres és rosszul megvilágított terem, neonkék padlószőnyeg. A férfiak köpönyeget viseltek, a nők visszavonult szolgálóknak tűntek. Rovarfelhő, amely a szenvedély és élet mesterséges mását döngi körül. A nő dátumokra gondolt, egymás után tette meg a napot vagy a hónapot, és egész idő alatt nyert. Amikor bezárt a kaszinó, barna papírzacskóban adták neki a pénzt. Ahhoz, hogy eljusson a hotelbe, át kellett vágnia egy parkon; emlékmű, padok, fához láncolt szemetesedény. Haza akart telefonálni, és bejelenteni, hogy elment. A járdalapok megtörtek egy virágágyás előtt. A nő elrejti a pénzzel teli zacskót a növények között. A falu üres, a távolban, ahol az öreg állomásépület állt, fény világít. A nő átmegy az utcán, felmegy a szobába, és hirtelen úgy dönt, hogy mégis kicsomagol. Fogasra akasztja a ruháját, a fürdőszobaszekrénybe helyezi a tubusokat és a krémeket, bezárja az ablakot, hogy ne süssön be a reggeli fény. Felhívja a recepciót, kéri, hogy senki se zavarja, és öngyilkos lesz.

1
Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában III. Ford.: Gyergyai Albert. Európa Könyvkiadó Budapest, 1983. p. 57.
2
Jorge Louis Borges: ’A halál és az iránytű’. Elbeszélések. Európa Könyvkiadó. Budapest, 1999. Ford.: Jánosházy György
kép| shutterstock.com