UGYANARRA A JELRE 

Felöltöm a test szentségeit.
Kezek és lábak.
Jövök-megyek.
Átlátszóságomat leplezem.
Kavicsként hajítom vízbe.

Gömbölyű hiánya a lélek
lenyomataként idáig,
a sárga papírig hozható.
Menekülést felégető hídig.
Hullám éri el az asztalt.

Lebeg minden mozdulatom.
Szavakkal telnek a napok.
Egy mondat félórát késik.
(Ugyanarra a jelre indulok el.
Ugyanarra a jelre érkezel.)

kép | vecteezy.com