JÁRDA ÉS SZÉL
2001 szeptember
Ha járda, akkor
az a gyerekkori, a házunk előtti;
szinte családtag volt
a sárga akácos alatt
– végtelenbe vesző kifutó,
bicikli- és korcsolyapálya,
játszótér a „halkan ki lép bele
hamarabb” játékhoz, emelvény
autómosáshoz, ugróiskola táblája,
poros nyári estéken seperni és
locsolni való, családi jelenetek
tétova tálcája,
hernyók, hangyák akadálya,
séták állhatatos szigete,
elindulások és megérkezések egyformasága.
Ha szél, akkor az idő szele,
a mindenkor csaholó,
akácok közt bámuló,
húgot, hangyát, biciklit, korcsolyát,
elindulásokat és megérkezéseket
szétseprő óriáscirok
– lapátján kutyaszar, csikkes
aszfalttörmelék, szurkos kilincs.
Most már, tömött fejjel,
jó tudni, hogy falun vagy Afrikában
egyáltalán nincsenek járdák;
hogy széles utak és szűk idők közé
nem szükségképpen vág a járdaszél.