ÍTÉLET
[ÁLLÍTSD ARÁNYBA!]
Kissé lejt a pad. Leereszkedik rá, így a feneke mélyebbre kerül, mint a térdhajlata, dereka alsó része pedig kellemetlen szöget zár be a kemény támlával. Vastagon bélelt, grafitszürke télikabátja felpüffed, ahogy félbehajtva az oldala mellé szorítja. Kopott retikülje az ölében.
egyensúlyoznak
Emberek nyomakodnak át a térde és az előtte lévő pad támlája közti szűk helyen. Kisvártatva mindenhol, ahol csak egy kis hely akadt, ül valaki. Némelyek hátizsákjaikban kotorászva füzetet-tollat vesznek elő. Izzadt férfiak laptopot egyensúlyoznak a térdükön. Két operatőr kamerákat forgat, tologat, helyezkedik. Az előtte ülő nő monitorjára pillantva észreveszi, hogy fogalmaztak a sajtónak kiküldött tárgyalási jegyzékben. P. E. – Nyugati téri rablógyilkosság – perbeszédek és ítélethirdetés.
Nem akarja, hogy a kamerások felvegyék. Nem tesz semmit, hogy ne vegyék fel. Képtelen szavakat formázni. Valaki rászól egy médiamunkásra, hogy ne üljön az első sorba, mert ott a vádlott helye van.
Ösztönösen húzódott a terem hátsó részébe. Örül, hogy P. ezek szerint legelöl lesz. Távol.
A fia előre ült volna. Már kisfiú korában is a bábszínházban, színházban mindig legelőre kívánkozott. Helyválasztása kiszámítható volt éppúgy, mint hogy a szünetben pénzt kért a büfében kapható színpompás nyalókák egyikére.
Aznap nem volt Andrásnál még ötezer forint sem.
A bilincsek csörgését hallani meg először odakintről. P.-t két fekete ruhás, maszkos alak fogja közre, így lép a helyiségbe. Az arcát nem látni, mert leszegi a fejét.
Bámuld csak a koszlott sportcipődet!
Erővel kényszeríti magát, hogy veszteg üljön. A védőbeszédből nem fog fel semmit. Amikor elkezdődik, könyöke neki-nekiütődik jegyzetelő szomszédjának. Bosszússága miatt elszégyelli magát. Andrást tizenhat szúrás érte a karján és a mellkasán.
Az ügyvéd szavai lepattannak róla, és elgurulnak a földön P. Nike-ja mellett, vissza a pulpitus felé. Fullasztóvá válik a levegő. Valaki ablakot nyit. Odakintről behallatszanak a Markó utca zajai. Időnként lármázni kezd egy-egy sziréna, olyankor elhallgatnak, mert túlkiabálni úgysem tudnák. A szavak csendjében felkavarodik a gyomra.
lassan állt be
A vádbeszédre összeszedi magát. Felfogja, hogy az ügyész az igazságügyi orvosszakértőkre hivatkozik, akik azt állapították meg, hogy lassan állt be a halál. Az ügyész szerint elszaporodtak a hasonló bűncselekmények. Az ügyész krákog. Az ügyész a bűnnel arányos büntetést követel.
Állítsd arányba! – súgja erre maga elé. Az ügyészt nézi meg a bírót, a bírót, aki talán még sohasem veszített el senkit. Grimaszra húzódik a szája.
Rövid szünetet hirdetnek. Nem indul meg a páternoszter felé, fegyelmezetten vár az ajtó mellett. Mikor újra kinyitják, elfoglalja korábbi helyét.
Az ítélethirdetéshez mindannyiuknak újra fel kell állnia. Nehezen mozdul a térde, a retikül lecsúszik a padlóra, és ott marad. A bíró is felemelkedik.
Állítsd arányba! – ismétli magában.
Parancsszavára képzeletében megremeg a föld, bombák zuhannak a bíróságra, tüzes, kénköves eső és törmelék hullik az égből, betemeti az egész kócerájt, a Markó utcát szirénástul, a várost. Ezt a rohadt világot.