LEVELEZŐPARTNER KERESTETIK
[SZÓ-BESZÉD]
Rovatunkban olyan műalkotásokhoz vagy műrészletekhez kértünk szerzőinktől jegyzeteket, amelyek a nyelv és a beszéd témáját járják körül.
„A johannesburgi rádió a zuluk számára heti 72 órán át sugároz venda nyelven műsort. A Radio Bantu műsorát 2 millió zulu hallgatja és évente másfél millió levelet írnak, felvilágosítást kérnek, mert a zulu nyelvben hiányoznak az újkori félelmesen szaparodó fogalmak fedőszavai. Például: ‘leihuphutheki’: űrhajó. Vagy ‘moondo zankomo’ – (alkonyat) – zulu nyelven: ‘az idő, amikor látni lehet a szarvasmarhák szarvait’. Nyugtalanság, zuluul: ‘A szellemem agarai futkároznak’. Eszmékre, ideákra nincs fedőszavuk. Mi is csak handabandázunk a kibernetikával, ökológiával… a fogalmak, melyeket a korunkbeli civilizáció töm a tudatba, nem megemésztett szavak, idő múltával legtöbbjét kiköpi az eszmélet. A valóságban nyugtalanok vagyunk, mert alkonyodik, tehát nem látni a szarvasmarhák szarvait és futkároznak a szellemünk agarai.”
Márai Sándor: Napló, 1968.
Handabandázunk, így hívják azt, amit művelünk – egyszerre vigasztal és elkedvetlenít Márai tárgyilagos leleplezése. Nem egyéni ostobaság dolga volna tehát, hanem mindannyiunkra érvényes törvényszerűség, hogy a kavargó tudatban nem ülepednek le a fogalmak? Viszont: micsoda őszintétlenség és gyávaság, hogy lapítunk értetlenségünkben és nem verjük az asztalt magyarázatért, mint a zuluk, akik lekörmölték évente a másfél millió levelet?
a képmutatás buborékaiban
Az alamuszi blöfföléssel aztán messzire jutunk: bonyolult definíciókkal áltatjuk és igyekszünk lehengerelni egymást, fontos posztokon, kocsmákban vagy csak internetes kommentszekciókban, de okoskodunk, dobálózunk szavakkal, amelyeket valójában nem értünk – jutalmunk a látszat, jussunk a végtelen magányosság és elidegenedés, mert magunk maradunk a képmutatás buborékaiban, és nem akad bolond, aki elkiáltsa magát: „a császár meztelen”. Pedig ez legalább olyan mondat volna, ami a zuluk világában is jelent valamit.
Persze kihez is mennénk magyarázatért, ha mind csak handabandázunk. Bár lenne hova! Elképzelem, hogy van nekem egy különleges Radio Bantum, ahová felvilágosításért fordulhatok, és onnan tudom, milyen erős világosság árad abból az irányból, hogy a fényben a szarvasmarhák szarvai élesen kirajzolódnak. Haladok a fény felé, keresztülgázolok a kiköpött, megemésztetlen szavakon. És amikor megérkezem, megkapom a magyarázataimat. A szellemem agarai végre elnyújtóznak.