KÖRÚTI METAMORFÓZIS

Abban a percben, amikor nyerek a kaparós sorsjegyen, felállok majd a négyeshatos üléséről. Támolyogva, bizonytalanul. Lassan. Nadrágomtól elválnak a székhuzat összeszáradt, megkeményedett szövetszálai. Nem érzem többé finom szúrásukat.

Kiegyenesítem a derekamat. A tegnapi vizeskifli morzsái a villamos padlójára hullanak. Járásom minden lépéssel ruganyosabbá válik. Leszállok. Szatyraimat hátrahagyom, botomból sétapálca lesz. Megpörgetem.

Kávét veszek a fornettistől. Sőt, a Lipótiból. Míg fizetek, az aluljárón keresztülvágó lánybúcsús társaság megbámul.

A krisnások leszólítanak, hogy adakozzak ételosztásra, de én inkább begyűrök egy ötszázast az első szembejövő öltönyös alak mellényzsebébe és leköpök egy galambot.

Fertőtlenítem a kezem, ami magamhoz ért.

kép | vecteezy.com